VIII. FEJEZET.

(Melyben az elaggott Robinson helyzete némileg csökken és gyanánt.)

Az ismertetés feltűnést keltett. Kezdtem divatba jönni. A zsúrokon rólam beszéltek az emberek és a »Vegyes« rovatokban viták indultak meg, hogy mennyit eszik rendes körülmények között egy normálisan fejlett Robinson és hány évig él a pingvin. »Az Ujság« karácsonyi körkérdésére: »Lehet-e tisztességes nőnek szeretni egy Robinsont?« válaszolnom kellett. Kalapomat és ruhámat kitették a Holzernél: néhány nap mulva megjelentek az első hús-cafatos női szőrkalapok a Kossuth Lajos-utcában és divatba jöttek a facipők is. Robinson-láz kezdte izgalomba hozni Budapestet. Egy napon megjelent nálam a »Nyugat« szerkesztője és felszólított, hogy próbáljak egy verset írni nagyhírű lapjába, azután esetleg tarthatnék felolvasást a Royalban.

Elfogadtam a felszólítást és két verset írtam, egyet a »Nyugat«-ba és egyet a »Hét«-be.

A »Nyugat«-ba: