45. Kriptályrablás.

Vôt ėgy temetőcsősz, a ki mindég hôtembörrel hízlalta a disznókat, mer szögén sorba vôt. Vôt ėgy kiráj is, a kinek ėgyetlenėgy lánya vôt, ennek nagyon sok kincse vôt, de eszt a kincsöt sėnki sė tutta a kocsison kívül. Ėcczör oszt a királán nagybeteg lött, a kocsis mindég leste, hogy hun tartya a királán aszt a sok kincsöt? ėcczör möglátta, hogy a feje alatt van ėgy könyvbe, a hogy fekszik az ágyba. A királán hamardossan möghalt. A kocsis látta, hogy aszt a könyvet a feje alá tötték, de aszt nem tutta, hogy a pészt kivötték-ė, vagy nem? Mikor eltemették ėgy kriptájba, a kocsis keresött ėgy másik társat, a kivel kimöntek a temetőbe, hogy maj bemönnek a kriptájba és kivöszik a királlán feje alul a könyvet, a kibe sok péz van. Mikor ketten fölemelték a kriptáj ajtaját, a másik nem bírta mögtartani, még a társa bebújik, űk mos mán azon gondoskottak, hogy kit hîjanak társat, a ki segít nekik? Eltanáták, hogy jó lösz az öreg temetőcsősz, hîjuk el asztat. El is szalatt az ėgyik, elhítta, de nem monta, hogy hová, csak hogy gyűjön el ėgy kicsit. Mikor odaért a temetőcsősz, aszongyák: „Tugygya kend-ė, hogy mit akarunk? Aszt akarjuk, hogy a királlánnak, a ki most möghalt, nagyon sok péz van a könyvibe, aszt majd kivögyük!“ Monták neki, hogy mönynyön be és vögye ki a feje alul, akkor ű is ėgy részt kap a pézbül. Az öreg osztán rágondolta magát, bemönt.

A mint az öreg bemönt, êkeszdött villámlani, möndörögni, ez a kettő mögijett, êszalajtotta a kriptáj ajtaját. Az ėgyik úgy mögijett, hogy mingyá möghalt, a másik pedig tizėnnégy napig ész nélkül vôt. Tizėnnégy napra, mikor magáhon gyütt, elmonta a papnak hogy jártak, hogy a temetőcsősz még most is ott van. Elmöntek mögnézni az öregöt, hogy él-ė, vagy hal? Mán akkor az öreg a koporsó tetejin ült, mert nagy víz fojt be a kriptájba, a könyv a kezibe vôt, úgy osztán kivitték. Akkor kérdöszték az öregöt, hogy mivel élt, még bent vôt? Aszonta az öreg, ėgy viaszszál gyėrtyát vitt be és azon a gyėrtyán táplálta magát ezön a tizėnnégy napon. Az öreg temetőcsősznek attak asztán a pézbül, de a kettő nem kapott, mer möghalt, nem vötték sėmmi hasznát a péznek, az öreg sė étette hôtembörrel a disznókat többet.