108. Kisguba.

Hun vôt, hun nem vôt, vôt a világon ėgy kiráj, annak vôt 3 lánya, azok mindön écczaka ėgy-ėgy pár czipőt elszaggattak. A kiráj ezön nagyon boszszankodott, hogy az ű lányaji a czipőket écczaka szagatytyák, kiatta parancsba, hogy a ki möglesi, hogy hová járnak, hol szagatytyák el a czipőket, annak agygya a legszöb lányát fele kirájságával ėgyütt. Sokan leskelőttek mán utána: kirájfijak, főrendű úrfijak, de mind hasztalan vôt. A kiráj nagy boszszankodással vôt, hogy már nincs sėnki, a ki möglesse az ű lányajit.

Volt a palotába ėgy Kisguba nevű udvaribolond, a jelöntötte magát a kirájná, hogy ű möglesi a fölségös kirájkisaszonyokat. A kiráj aszt monta neki: „Ha mög nem lesöd, êcsaplak!“ A Kisguba osztán nekikészült, estefelé rávötte a kis gubáját, öszszehúzódott, lėfekütt a kirajkisaszszonyok ajtójába, a hálószoba ajtójába, úgy tött, mintha alunna: hortyogott. Mikor mindönki elcsöndösödött, ėgy Vénboszorkán az ajtóhoz lépött, látya, hogy ott fekszik valaki, viszszamönt, elővötte a mestörségit, aszt mongya: „Bár ki vagy, itt köll maradnod! el köll alunnod! a lányoknak az én fijajimhoz el köl gyünni!“ Oda mönt osztán az ajtóhoz, mongya; „Kêj föl, Guba! Nė alugy Guba!“ de a Guba alutt, a Vénaszszony osztán rugdalta Gubát, de a Guba mög sė mozdult, annál jobban hortyogott. „Megájj, rád hintöm eszt a kis port! itt marathacz röggelig.“ Kisguba mög aszt gondolta, hinthetöd, én azért utánatok álok! A Vénaszszony az ajtót lassan kinyitotta, bement a szobába, a lányokat főkőtötte: „Készűjetök, mink mán bátran möhetünk, a strázsákat lėporosztam, lėfojtottam.“ A lányok indulnak, hogy kijutnak az úcczára, a legkisebbik lány a többinek aszt mongya: „Nem hiszöm én, hogy a Kisguba alunna, mer nagyon hortyog, töteti a magát! hanem mönynyünk viszsza, nézzük mög, forgassuk mög! a porunkkal hincsük be! így majd 4 bolondítóportól alszik röggelig, mulathatunk virrattig!“ Viszszamöntek, möghintötték a porral osztán csiklantották, talpát vakarták, körme alá tűt szurkáltak, a Kisguba csak alutt.

„Most mán möhetünk!“ monta az ėgygyik, elmöntek. A hogy kiértek az úcczára, a Kisguba is főkelt, utánuk az úcczára mönt. Hogy mi vôt, mi nem vôt? aszt nem látta sėnki, úgy elmönt a Vénaszszony a három lányal, hogy még a madár sė érte vôna utol. „No, most Guba, Vigyázz magadra.! Utánnuk möny a lányoknak, Mert möggyûtalak máma!“ monta a Kisguba, osztán nekiindult, ėgy nagy erdő szélijig mönt, hajja, hogy az erdőbe nagy lárma van, az erdő gazdája, ura kijabájja: „Mög köl fogni! nög köl égetni! idegön embör van itt!“ de a Kisguba evvel nem gondolt, mintha nem is hallaná, lėtört ėgy gajjat ėgy fárol, aval êkijátytya magát: „Aló, guba! Lódûj, guba! Tüzet rakok a hátadra, Möggyûtalak máma!“ Aval osztán csak mönt a Kisguba a hogy csak bírt. Mögint ėgy erdő szélire ért, itt is kijabálta az erdő gazdája: „Mög köl fogni!“ de ő itt is lėtört ėgy gajjat, itt is êkijátotta magát: „Aló, guba! Lódúj, guba! Tüzet rakok a hátadra, Möggyûtalak máma!“ oszt mönt tovább ahogy csak bírt. A harmadik erdő szélire ért, itt is kijabált az erdő gazdája, de ő csak lėtört ėgy gajjat, mėgint êkijátotta magát: „Aló, guba! Lódûj, guba! Tüzet rakok a hátadra, Möggyûtalak máma!“

Mén, mén, ėcczör csak ėgy kerek várhon ér, a vár mögindult, oszt forgott felé sebössen, a Kisguba asz mongya: „Áj mög, vár! urad parancsára.“ „Nem vagy uram!“ mongya a vár, oszt forgott továb. A Kisguba nagy mérgessen rácsap az első veszszővel, a vár mögállott. Mönt tovább: „Aló, guba! Lódûj, guba! Tüzet rakok a hátadra, Möggyûtalak máma!“ Most elért az ezüstvárhon, a vár forgott felé sebössen, monta neki: „Áj mög, vár! urad parancsára.“ de ez is aszt monta neki: „Nem vagy uram!“ oszt forgott továb. A Kisguba erre már az ezüstveszszővel csapott rá, rávágott mérgessen a várra, monta: „Áj mög vár! urad parancsára.“ Ekkorra mögállott, mönt továb: „Aló, guba! Lódûj, guba! Tüzet rakok a hátadra, Möggyûtalak máma!“ Elért osztán az aranvárhon, a vár forgott felé sebössen, monta neki: „Áj mög, vár! urad parancsára.“ „Nem vagy uram!“ oszt forgott továb. Erre már az aranveszszővel csapott rá: „Áj mög, vár! urad parancsára.“ Ekkor a vár mögállott, így szólott: „Sijes, sijes! mer az arankaput becsukják előtted, be nem möhecz, elveszöl örökre!“ A Kisguba elkijátytya: „Aló, guba! Lódûj, guba! Tüzet rakok a hátadra, Möggyûtalak máma!“ Mönt, mönt, mikor az arankapuhon ért, az arankapu mán be vôt zárva, de a Kisguba az eszihön kap, a harmadik veszszővel a kapura csap, rákiját: „Nyijj föl, kapu! urad parancsára.“ A kapu fölpattant, a Kisguba beugrott, hát látytya, hogy nagy vendégség van ott, asztalok körül ülnek, ösznek-isznak, vígadoznak. A Kisguba möglátta a 3 kirájlánt, az asztalok alá bújt. A mint mulattak, az öregebbik lánya a kirájnak lėejtötte a gyűrűjit, a Kisguba fővötte, a második lánya lėejtötte a karpereczit, a legkissebb lánya mög a függőjit, a Kisguba fölvötte, mind a guba újjába tötte. A 3 kirájlány osztán kereste a gyűrűt, függőt, karpereczöt, de nem tanáta: látták, hogy ėgy fekete kutya van ott, rugdalták, kijabálták, hogy: „Kutya van itt, csiba ki!“ de a gyűrű, függő, karperecz, nem vôt sėhun. Kijabálták, hogy: „Az ajtót nyissák ki! a kutyát hajcsák ki!“ akkor osztán kinyitották, a Kisguba kiszalatt elkijátotta magát: „Aló, guba! Lódûj, guba! Tüzet rakok a hátadra, Möggyûtalak máma!“ A Kisguba osztán hazaért, lėfekütt, alutt.

Röggel gyünnek a lányok, látytyák, hogy alszik a strázsájuk, vigan mönnek alunni, hogy nem tugygya mög sėnki, hogy mulattak, hogy vígattak. A Kisguba osztán beszámolt a kirájnak: hogy vôt, mint vôt, a kiráj osztán hívatytya a 3 lányt: „Hol a gyűrű, karperecz és a függő?“ Akkor ijetttek mög a lányok! „Nem jô vigyásztunk magunkra mög a Kisgubára, kilesött bennünket, többé mán nem mulathatunk!“ A kiráj osztán mögatta, a mit ígért Kisgubának: feleségöt, az ország felit, vigasságot. A lányok osztán nem möntek többet mulatni.

(Pusztaföldvár.)

Kisguba mesénkről meg kell jegyeznünk, hogy a rangkülönbség hiányzik; a benne előforduló váraknak a Sárkányvárakhoz hasonló vonásáról feljebb szólottunk; de a legszembetűnőbb, hogy az egész büntetés nem azért történik, hogy éjszaka odajártak, – tehát nem keresztény szempontból: erkölcstelen viseletük miatt, hanem gazdasági szempontból, a mikor még drága volt a czipő s abból áll, hogy tovább ne szaggathassák oly hamar el a czipőket, többé nem mulathatnak. Figyelemre méltó adat.

7. Legeltetés a Sárkány pusztáján. Tipusából kivetköztetve, összezsugorítva Kisfaludy: IX. k. 1. 3. sz. meséjében a 10. és 103. lapon olvastuk. Ezzel a jelenséggel, hogy egyes meséket másikba szőnek, mi rendesen a beleszőtt mese kárára történik, még többször találkozunk. Sainénu – betük hiján így írom – (Ethnographia: XXIV. évf. 72. l.) a zárt helyek tipusa a) betűje alá sorozza. A benne előforduló csiholás-ról II. kötetünkben szólunk, az Állatsógorok mese jegyzetében. A másféle szem betevéséről több változatot közöl Grimm: 118. sz. meséjének a jegyzetében, Köhler: I. k. 434. 436. l. Aarne a 660. sz. jegyzetében: Die drei doktoren felirással szól, milyen a 109. számú adatunk is, mellyel Zingerle I. (Kinder und Hausmärchen aus Süddeutschland. 1854. Regensburg) 32. l. levő Die drei Soldaten und der Doktor egyezik legjobban.