Jegyzetek.

1. Köles. Az elrejtett erőnek titkos úton való elvételét lásd a Kisfaludy: XIII. k. 142. l. Juhenes meséjében s jegyzetében megjeleltekben és alább a 2. számú adatunkban. A finnekét Aarne a 302. sz. jegyzetében sorolta elő.

A vérivásról az Ethnographia XXIII. évf. 100. – lapján van szó; itt a 101. lapon a 15. sorban vérrel helyett vizzel, a 28. sorban idézetekben helyett idézetben teendő.

A bűvős vesszőről Kisfaludy: XIII. k. 1. sz. jegyzetében s alább a 2. 6. 7. 9. 108. sz. adatunkban; a fentjáró szárnyasok lábán forgó várakról a Kisfaludy XIII. k. 7. számú jegyzetében; a kardról ugyancsak ott a 16. sz. jegyzetben s alább a 2. 3. sz. mesében van szó.

Mint nevezetes mesét, többször is leírtam, hogy hátha a vérivásról egyebet is megtudhatok. Egyik mesélésében így kezdte emberem: Vôt égy kirájnak 3 fija, ėgygyet híttak: Árpa, másikat Zabnak stb. Az 1. lap 4. sort emígy: A lekkiseb fija aszt tudakolta bátytyaitul, hogy az atytyuknak az ėgygyik szöme mé sír, a másik mög mé nevet? A bátytyaji nem tutták neki mögmondani, de aszonták, hogy addig igálkonnak (= néznek utána), még ki nem tudakolik akárhogy is! Mos mán mind a hároman azé leledzöttek (= arra volt kivánságuk), hogy mögtugygyák stb. A 3. lap 2. sor végéhez: Köles fölkészlelte (= biztatta, tüzelte) öket stb. A 8. lap 20. sor utolja helyett: Akkor hun, hun nem, vött ėsz száraz lófejet, oda álította űket a lófejire, körűkerítötte űket szénakötéllel, mögesküttette űket stb.

2. Zirínyi Miklós. Változatait a megelőző mese jegyzetében találjuk felemlítve. Mesénkben szereplő Toronyi Tamást nemzeti hősnek mutatja be 74, számú adatunk. Hagyományunkban Toronyi Meduza (Medusa)-féle kővéváltoztató erővel van felruházva, még inkább a 112. sz. mesénkben van ilyen nőről szó: a 19. sz. m. jegyzetében.

3. Csinosomdrága. Égitesttel díszlő, elrabolt ló visszahozásáról Kisfaludy: XIII. kötet 17. számú Kampó táltos meséje szól, melyben – nem számítva a más tipusú meserészek beékelését – a hős visszahozza a lovat s ezzel vége szakad a mesének. Aranyszőrű paripát hoz vissza a hős Kisfaludy: IX. k. 294. l. Borsszem Jankó-ban; ez a mese átcsap a másféle hozása másféléért a túlzott nagyfélék segítségével mesébe, hasonló hozzá az Ethnologische Mitteilungen szerkesztőségéhez Kolumbán Simon beküldte Estők mese. Estók, miután az elrablott égitesteket és a 2 zsoltármondó madarat visszavette, a tőle elvett kardért és lóért királyleányt, ezért köpönyeget hoz a Világmehetéje-féle = túlzott nagyféle sajátságúak segitségével. Csinosomdrágában nyoma látszik a meséinkben otthonos rangkülönbségnek: többféle feladatot kell az alacsony származású hősnek telyjesíteni, hogy a lány kezét elkapja, lásd a 6. sz. jegyzetünkek az alacsony származású hősön való segítés harmadik módját.

A túlzott nagyféle sajátságúakkal telyjesített feladatok a fentemlítetteken kívül Merényi: S. I. k. 1 sz., Kisfaludy: II. k. II. sz. meséjében is előjönnek, az idegeneket Sklarek 291. lapján 29. sz. jegyzetében említi.

A nehéz feladatok telyjesítése Kisfaludy: XIII. k. 12. sz. m. A három fiú jegyzetében van elősorolva s alább a 9. 10. 12. 18. 19. sz. mesében fordul elő.

Az üldözés közben hátra vetett tárgyak ugyancsak Kisfaludy: XIII. k. Az aranyhajú mese jegyzetében vannak felemlítve, lásd még a 4. 8. 9. 10. a 11. sz. m. a papucsból felhajtással krokodil lesz.

A kardról 1. sz. mesénkben szóltunk.

4. A kiskanász hozza el az aranykoszorút. Elrabolt tárgy elhozásáról a kisasszony kezéért több mesénk szól, de nem az ellopásáról. Tárgyak lopásáról is van szó meséinkben, de nem egyúttal kisasszony kezéért. Az üldözésközben hátra hajtott tárgyak a 3. sz. m. jegyzetében vannak említve. A bivalybőr lórahúzása több mesénkben előfordul; így Gaal: III. k. XXVII. sz., Pap: I. sz., Kisfaludy: VI. k. 331. l. IX. k. 23. 43. sz. X, k. 36. sz., alább a 8 sz. mesében; idegen változatait Köhler: I. k. 469. lapján idézi. Hasonló vonás fordul elő a vogul teremtő mondában is: Elmpi ha elérhetetlen fenekű tenger vizében alá akar úszni, kácsabőrre van szüksége; mikor pedig kúszó tehetségre van szüksége, evetbőrt vesz magára. (Hunfalvy P.: Reguly A. hagyományai 123. l.)

5. Pézös. Meséink némelyikében a kelepczébe került mesehős, ha ellenfelével rendes úton: megvívással nem boldogulhat, csellel szabadul meg, melynek sikerülésére közreműködik az ellenfele számára hozott feleségnek való nő. Ilyenek az elrejtett erőnek titkos úton elvételét tartalmazó meséink közül Merényi: S. I. k. 1. l., Kálmány: Sz. III. k. 160. l., Kisfaludy IX. k. 60. l. található égitesteket hozó mesék és kötetünk 1. 2. sz. meséje. Ezekben szörnyetegfélékkel (= testi erő) van a mesehősnek baja, kik Merényiét és Kisfaludy: IX. kötetjét kivéve: királyfiak. Itt a csel az elrejtett erőnek kitudásában van alkalmazva, a feldíszítésében annak a tárgynak, melyben először az erejét elrejtve levőnek állítja a szörnyeteg; hacsak a mesemondó bele nem únt már mesélni, a mesét össze nem rántja, a cselt ki nem hagyja, mint a Kisfaludy: IX. k. 67–68. lapján látjuk.

Most bemutatott mesénkben: Pénzösben is a cselt a feleségnek való nő eszközli az által: hogy a mesehős ellenfelét reábeszéli annak elhozatalára, ki a vesztét okozza a parancsolónak (= hatalmas úr, király). Ha a mesehős szegény emberfia: szolgálni megy; a királyfiak mint hozzájuk illik: vitézséget mennek tanulni.

Csel van használva azokban a mesékben is, melyekben a feleségül hozott nő a mesehős ellenfelét reábírja, hogy a lótejben megfürödjék. A lótejben való fürdés, mint erőtönkretétel jön elő Gaal: III. k. XXVII. sz., Pap: I. sz., Merényi: E. II. k I. sz., Istvánffy: 7. sz., Kisfaludy: IX. k. 23, 43. sz. X. k. 36. sz. meséjében. Megvan a Kisfaludy: VI. k. 14. sz meséjében is, de a hős leendő felesége segítsége nincs feltüntetve, pedig az eddig elősoroltakban a cselt ő eszközölte ki. Ha szemügyre vessszük ezt a cselt keresztülvivő nőt, azt látjuk, hogy nem közönséges ember leánya. Van köztük Vasorrúbábák, magyarul Ördöngős vénasszonyok, Sárkányok aranyhajú lánya, Halak királyának a leánya, mind több a közönségesnél; azért követelik a csel telyjesitését, mert előre látják a mesehős ellenfelének megsemmisítésére szolgáló dolgokat.

Cselnek vehető mesénkben: Pézös-ben, a koporsópróbálás is, mely Ipolyi kéziratos gyüjteményében a 495. számot viselő Ilonka: az Ethnologische Mitteilungen szerkesztőségéhez beküldött: Oszvát és a pogány király mesében is előfordul. Idegen mesékben Köhler: I. k. 410., 306. lapján van róla szó, mely utóbb említett lapon levővel, mint vele legjobban megegyezővel, vesd össze adatunkat.

A lopással teljesíthető feladatok Hagyományok II. k. 20. sz. mesénk változataiban jönnek elő; lásd a jegyzetét.

6. A kiskanász. Változatait Kisfaludy: XIII k. 31. sz. meséje: Bendebukk jegyzetében soroltuk elő, újabban a finn változatokat Aarne, 306. számú jegyzetében említette meg.

Adatunk azt mutatja, hogy hajdan a Sárkányoknak nem kellet nőket rabolni, mint II. kötetünk 1. sz meséjében, Jufijankó-ban s változataiban van: de akkor a hozzájuk járó királykisasszonyok sem voltak földi lények: emberek. A kisasszonyoknak a Sárkányokkal való összeköttetését más mesénk is bizonyítja. Ipolyi-nak 41. számú, kéziratban levő meséjében, A pernyepöpöjké-ben a föld alá mennek a kisasszonyok, a 108. számú alább közlött mesénkben pedig: a Kisgubá-ban a mesehős a szavára megállani nem akaró várakban találja a kisasszonyokat; mindakettő oly vonás, melyet a Sárkánylakások leirásában találunk meséink egyrészében; lásd Kisfaludy: XIII. k 7. számú meséje jegyzetét.

Mesénk mást is mutat: tiszteletben tartja a szerzett jogokat, javakat, mit őseink a történet lapjai szerint hazánkba jövetelökkor nem tartottak meg, mi azt mutatja, hogy mesénk újabb kialakulata: a kereszténység hatása szerint valót tükröz vissza. A szerzett jogok tiszteletben tartásával szoros kapcsolatban van a rangkülönbség elismerése, mit ha meséinkről nem lehetne is leolvasni, multunk: a nemes- és a nem-nemes között való különbségtétel eléggé bizonyít. Ezt a rangkülönbséget mesénkben a királykisasszony hangoztatja, mikor a kiskanászhoz nem akar királylány léttére férjhezmenni; a mesék azonban segítenek rajta azáltal, hogy a különben alacsony származású mesehőst emelik.

Ilyen, mikor – mint mesénkben is el van mondva – a mesehőst furfangosságból származó ügyesnek, magát feltalálónak mutatják be, mi az ész dicsérete. Külön szobába teszik az alacsony származású mesehőst, a királykisasszonyt és a királykisasszonynál kevésbbé alacsonyabb rangú kérőt s reájuk bizzák a következményt, mi Gaal XLIV. számu meséje végén a drasztikusságát tekintve, elég illedelmesen van előadva. Emberem így nem tudta elmondani, azért van kurtítva, zárójel közé téve ez a jelenet. Ezt a jelenetet akarta utánozni Erdélyi: III. k. 5. sz. meséje is, de csak a mesehőst és a királykisasszonyt záratja egy szobába, a harmadikról megfelejtkezett, jobban mondva: nem ismerte meséinket, hogy – mint más mesében is látni fogjuk – reá is szükség van.

Másik módja az alacsony származású mesehősön való segítésnek: a királykisasszonyt a mesehőssel mentetik meg az Ördögtől. Az Ethnologische Mitteilungen szerkesztöségéhez küldött egy mesét Márton József tanitó Sorkitótfaluból: Az elátkozott királyleány-t, melyben tárgyunkat érdeklőleg el van mondva, hogy a minden este 12 pár czipőt elszaggató királyleány, miután az obsitos katona kileste, hogy 12 Ördöggel tánczol, ezért szakad el a czipő s előadott mindent, a leány mérgében megpukkadt. Az oltár alá temetett királyleány a sírjához rendelt katonát minden éjjel megeszi, mig végre az obsitos megmenti. Mikor pedig mint feleségével sétálni megy, ennek kérésére a királylány nyakát levágja s a nyakból 3 fekete varjú-féle Ördög repül ki, miáltal az Ördögöktől szabadítja meg, feleségével azután boldog életet él. Ezáltal a mesehős érdemes lesz a királykisasszony kezére: megmentője.

Harmadik módja az alacsony származású mesehősön való segítésnek, az ember erejét meghaladó cselekedetek által való emelés: t. i. a mesehős ilyeneket végez, mire az azelőtt vonakodó királyleány nem tartja magához méltatlannak a mesehőst, mint Ipolyi kéziratos gyüjteménye 9. sz. meséjében a Tetűbőrköntös-ben látjuk. Ez a mese már nem a czipőszaggató királyleányok meséjéhez tartozik; bővebben szólunk róla, ha közölni fogjuk; lásd fentebb a hasonló mesénk 3. sz. jegyzetét, hol a napholdas paripa elhozása után egyebekről is kell gondoskodnia a mesehősnek.

A rangkülönbséget némely mesénkben az atya hangoztatja a szegény mesehőssel szemben; itt a gazdagság is rangkülönbséget okoz, milyen Gaal II. k. XVII. meséje: A szerencsés óra és több változata. Az ilynemű mesékben, az idegenekben is többször a levélhamisítás, kicserélés fordul elő, melyről Kisfaludy: XIII. k. Malmeduczi József meséjében szólottunk – s nem is mindegyikben találjuk oly nyiltan kifejezve, mint Gaalnál, azért választottuk Gaalét. Berzéjében: Kisfaludy: IX. k. 93. lap, A tollas ördög-ben már a sorok közül kell kiolvasni. A gazdagság okozta rangkülönbségnek elmésen való kiegyenlítéséről II. kötetünk 16. sz. jegyzetében van szó s alább a 19. sz. mese is ide sorozandó, de ebben a rangkülönbséget nem a gazdagság teszi.