109. A 3 orvos.

Volt, hol nem volt, volt egy városban 3 orvos: az egyik szemorvos volt, a másik belorvos, a harmadik külorvos. Egyszer összetalálkoztak egy kocsmában, beszélgettek egyről-másról; a beszéd közben eldicsekedtek egymásnak. A szemorvos elmondta, hogy ő már annyira vitte, hogy a szemét úgy ki tudja venni, hogy három napig álljon itt az asztalon, harmadnap tegye vissza, csak úgy lát, mint azelőtt. „Az semmi! – mondja a belorvos – én a gyomromat tudom úgy kivenni, hogy ha 3 napig a teknyőben van s harmadik nap visszateszem, csak olyan jó, mint azelőtt volt.“ A külorvos pedig azzal kérkedett: hogy ő a karját vágja le s ha harmadnap helyreteszi, csak olyan jó, mint azelőtt volt. A kocsmáros végighallgatta az egészet, fogta magát, kiment, behozott egy nagy teknyőt, odavitte az orvos uraknak hogy megmutathassák: mit tudnak. A szemorvos, mikor meglátta a teknyőt, kivette a félszemét, beletette a teknyőbe; a belorvos a gyomrát fektette a szem mellé! a külorvos pedig, hogy megmutassa, hogy ő is tud valamit, levágta félkarját, odatette a belorvos gyomra mellé. Azután ráparancsoltak a kocsmárosra, hogy vigyázzon rá, hogy valami baj ne történjék, majd harmadnapra eljönnek, azután hazamentek.

A kocsmáros, hogy jó helyre tegye, bevitte a teknyőt mindenestől a kamrába, hogy legyen ott harmad napig. Éjjel egyszer csak azt hallja, hogy zörög valami a kamrában! Benyitja a kamraajtót, látja a nagy kani macskáját, hogy húzza a külorvos karját; már akkor a szemet, gyomrot megette, a karral bajoskodott a kani macskája, már azt is jól össze-visszarágta. Megijett a kocsmáros, hogy most bajba jön, ijedtségében agyonütötte a kani macskát. Törte a fejét, hogy mit csináljon most? Elgondolta, hogy a macska szeme is olyan, mint az emberé, kivette a kani macska szemét, beletette a teknyőbe. Hallotta valamikor, hogy a disznó belső része is olyan, mint az emberé, levágta a nagy disznaját, kivette belőle a puczorját (= gyomrát), kitisztította, beletette a teknyőbe. „Kettő már megvan! de hát még egyet hol vegyek!“ kérdezte magától. Nem sokáig kellett gondolkozni, csakhamar eszébe jutott, hogy a kocsmában beszélték, hogy a szomszéd városban most akasztottak egy embert, felkerekedett, odament, levágta az akasztott embernek a félkarját, hazahozta, eligazította a teknyőben, hogy sorban legyenek.

A kitűzött időre megjelent a 3 orvos, hozzá fogott a munkához. Legelsőbb is a szemorvos tette a szemegödrébe a szemet, azután a belorvos helyezte el a puczrot, legutoljára a külorvos bánt el a karral, azután elment ki-ki a maga dolgára.

Máskor, mikor mind a 3 orvos összetalálkozott egymással a kocsmában, kérdezte tőlök a kocsmáros, hogy hogy sikerült a próba? „Nagyon jól! – mondta a szemorvos. – Igaz, hogy azóta a szemem mindig egerész: csak egy egér szaladjon végig a szobában, mindjárt meglátom; de azóta a setétben is látok.“ „Az enyém is nagyon jól sikerült! – mondja a belorvos – Igaz, hogy azóta nem győzöm magam kukoriczával, de azóta nem válogat a gyomrom, mindent megeszik, még a kukoriczacsutkát is; de legjobban szereti a kukoriczát.“ „Az enyém nem sikerült – panaszkodot a külorvos – mert ha olyas valamit látok, a mi nekem tetszik, mindjárt nyúl utána a karom, nem bánja ha a másé is. Az eszem meg azóta mindig az akasztófán jár.“ Azt mondja a kocsmáros: „Hála Istennek, hogy így is sikerült, meg voltam már ijedve, hogy sehogy sem sikerül.“ „Oda van a kani macska!“ gondolta magában.

(Pécska.)

8. Kígyóbőrű Kámán Sára: Világszépaszszonya. Kiskorában magát rosszul viselésért tündérnőt felkeresni köteles a hős Merényi: D. I. k. 98. l. Sárhány Rózsa-ban; a kötelezettség a mesékben az arra átkozás kötelezettségével bír, lásd Kisfaludy: XIII k. 22. sz. m. Tündér rabolja el a szépasszonyt – miután a hőst elaltatták Merényi: D. I. 24. l. A három gyűrűben; tündérmesének tetszik a mienk is, de a mese a szobalányt a rablás után már boszorkánynak festi. Az üldözést gátló hátra hajtott tárgyakat lásd a 3. sz. jegyzetben.

A fejbekeresés Kisfaludy: VIII. k. 559. l. Molnár Anna változataiban, Abafi: Figyelőjének 1. k. 326. l., Kálmány: Sz. II. k. 170. lapján, Kisfaludy: XIII. k. 32. 42. 57. sz. m. jön elő.

A mosdóvíz-tartást lásd Katona: I. k. 263. l. – Igazolt jóslás van 53. sz. adatunkban is.

9. A szép kocsmárosné. A csókon alapuló elfelejtés változatai Merényi: D. II. k. 49. l. Ráró Rózsa, Kisfaludy: IX. k. 138. l. Rózsa meg Viola, 149. l. Miska meg Juliska meséje; idegen változatait Róna-Sklarek 292. lapján, a finneket Aarne 313. C. számú jegyzetében említi. A hármas nehéz feladat-ról és az üldözést gátló hátrahajtott tárgyak-ról a 3 sz. jegyzethen fentebb van szó, a mesét v. ö. a következő két jegyzetben említettekkel, az üldözés közben átváltozás megvan a 10. 11. mesében is, lásd Kisfaludy: XIII. k. 21. sz. jegyzetét.

Az 54. oldalon a hatodik sorba a faluházán után irandó: és a papnál a templomba.

10. Rózsa és Ibolya. Átkon alapuló elfelejtéses változatai: Gaal: III. k. 35. l. Ördög leánya, Arany: 66. l. Ráadó és Anyicska, Kisfaludy: XII. k. 75. l. Szép Palkó, lásd ennek a jegyzetét. Mesénk nem ily telyjesen megvan a ponyván, Rózsa Kálmán: Ibolya és Nefelejts 1884. Budapest, lásd még a megelőző és következő jegyzetet. Ha mindezeket összevetem, azt látom, hogy Aranyé kiválik a többi közül, nem az emher beszéde hozza a kedvest az emlékezetbe, hanem a gyűrű; a mesét neve: Ráadó és Anyicska után itélve tót eredetűnek kell tartanom; nem birt meséinkhez hasonlóan átalakulni. Már Kisfaludy: XIII. k. 34. sz. m. A Zöld disznó jegyzetében felemlítettem, hogy míg a külföldi mesékben a ráemlékezést tyúk, kakas, galamb idézi elő, addig nálunk álmában jelenik meg az elfelejtett. Mesénkben s változataiban szó van ugyan olykor a galambról stb. de az ember beszédje az, a mi figyelmezteti.

Nem elfelejtésre, hanem soha haza ne juthatásra átkozza a leány anyja a szerelmeseket Kisfaludy: XIII. k. 21. sz. meséjében: Rózsa János-ban.

11. A lusta gyermek és a bűbájos leánya. Vesd össze a megelőző két mesével.

12. A szögén árva legén. A boszorkánypatkolást Merényi: E. II. k. 147, l.; az idegeneket Köhler: I. k. 586. 220. l. az utolsó változata a mienk.

A hozzáférhetetlen körről és az elátkozásról II. k. 3. sz. m. jegyzetében szólunk. Mesénk elátkozásához hasonló jóslás teljesedik be a dán költeményben: Esben és Malfréd-ban: Malfréd a tizenkettedik gyermekágyban meghal, Abafi: Figyelő I. k. 33. l. A nehéz három feladatot feljebb a 3. sz. jegyzetben említettük.

13. Miklós. A többféle számú szeműek magyar változatai Kisfaludy: X. k. 445. l. 2. sz. jegyzetében vannak előszámlálva; az idegenekről Köhler I. k. 101., 259. l., Aarne 511. sz. jegyzetében szól.

14. Aranykacsa. A czipőpróbálást Kisfaludy: XIII. k. A mostoha testvérek jegyzetében említettük, v. ö. Köhler: I. k. 419. 554. l. a nyillövéssel keresett menyasszonyról szóló mesékkel. Mesénk ugyan nyílvetést mond, mely ma az osztozkodásnál használatos, de végső eredményében egy: mindkettővel menyasszonyt keres. Aranykácsának mondják a gyermekek, ha a vékony jeget lábbeli sarkukkal megrepesztik s az oda sütő napsugártól többféle színt játszik. Ha a gyermek elesik s fejével a jeget megrepeszti, akkor is csúfságból azt mondják, hogy aranykácsát csinált. (Szeged.)

15. Őzike. Változatait Kisfaludy: XIII. k. 61. sz. m. Józsika és Mariska jegyzetében találjuk, az ott elősoroltakhoz vedd Gonzenbach 48. 49., Aarne 450. sz. jegyzetét. A holtból virágnyőlést Kisfaludy: XIII. k. 40. sz. m. Az ördög szerető jegyzetében, részletesebben Kisfaludy: XII. k. 418. l. Kádár Kata jegyzete utolján találjuk.

16. A medve. használtabb neve: a f-s-s medve. Boszorkány tűzbevetéséről Gaal III. k. 15. l., Arany 207. l., Kisfaludy IX. k. 83. lapján levő mese szól. Aarne a 327. sz. jegyzetében Köhler: I. k. 414. lapon említi.

17. Miska. Ragadósfára más mesénkben a halál megy; lásd Kisfaludy: XVII. k. Az öreg katona jegyzetét, az egymás ruhájához ragadókat alább a 18. sz. m. jegyzetében. A fára való ragadás idegen változatairól Köhler: I. k. 105. l. szól.

18. Trikkum-trákum. A hármas nehéz feladat 3. sz. mesénk jegyzetében van elősorolva. A ragadásról szó van a megelőző mesében, de a Kisfaludy XII. k. 463. lap IX. számu meséjében s változataiban hozzá tánczolnak is. A gyermekektől lejegyzett 110. számú dalamos változata mutatja, hogy hajdan az egész versbe volt foglalva.