110. Gyöngyösszőrű kis kecske.

Gyila, gyila
Gyöngyösszőrű kis kecském
Kiráj udvarába,
Kecskeszőrin a lėjány,
Lėján csėcsin a barát,
Barát farán a lapát,
Lapát végin az aszony,
Aszony farán bíróbot,
A bot végin a bíró.
Kík kő, török gyerėk,
Tarka farkú töröktyúk,
Amoda mén hat pap,
Utána hat bak;
Hatot ütyi,
Bakot ütyi,
Hat papot
Bottal ütyi
Hat bak,
Vége van.

(Pécska.)

19. Százat egy csapásra. Idegen változatairól Bolte 21. sz. jegyzetünkben idézett műve I. k. 148. l. –, a finnekről Aarne 1640. sz. jegyzetében szól. Hahn 39. m. tipusából Aarne kiszakajtotta az 1049. sz. j. elősoroltakat; a magyar meséket tekintve több megkülönböztetést is tehetünk. Mesénkben, a 19. számúban, hol a mesehős a királyleány kezéért kénytelenségből győzedelmeskedik furfangjaival a démonon, hogy a közte és a leány között levő rangkülönbséget megszüntesse, melyet az atya hangoztat. Lásd 6. sz. jegyzetünk utolját. Több vitézcselekedet színezetű feladatot végez Merényi: S. I. k. 183. l. A vitéz szabó is, hogy a mesehős a trón különböző értékű garádicsán való állásra s így a leány kezére az atya szerint érdemes legyen; vagyis a rangkülönbség megszünjék. Itt az atya teszi feladatai végzésével a hőst leánya kezére méltóvá; II. kötetünk 16. sz. jegyzetében oly adatot is mutatunk be, melyben a rangkülönbség eloszlatása a mesehős találmánya. Merényi meséjére meg kell jegyeznünk, hogy nem a magyar sajátságokat őrző nép valamelyik tagjától írta le: mert a 189. lapon olyant említ, mit a nép nem mond, mikor az oroszlán meghalásáról beszél, még ha ő mondja a népnek, akkor is a nép kiigazítja, hogy az oroszlán döglik s az állatok közül a méh hal, nagyon elvétve hallottam a fecskéről.

Csillaggal jelelhetjük a Hahn 39. sz. m. tipusa azon meséit is, melyekben a mesehős furfangjaival megszabaditja a királyleányt és a kezét nyeri el, mint Kisfaludy: I. k. 383. l. A czigány az égben és pokolban; IX. k. 518. l. A három örökség. Alább a 111. sz. ujjat odaékelő adatunkban a templomot szabadítja meg a király leánya kezéért furfangjaival; Kisfaludy: X. k. 403. l. A szabó és az Óriások-ban a falut az Óriásoktól pénzért. Mindezt összevonva, mondhatjuk: A mesehős furfangjával valamit megszabadít az embertől különböző démon-féle lénytől valamiért.

Ezek mind hősködnimenő mesehősök; vannak azonban meséink melyekben a mesehős ellentétje a vitéz szabónak és változatjainak abban, hogy a mesehős nem bántana senkit, csak őt, vagy az övét ne bántsák s csak mikor ellenfelein kezd diadalmaskodni, akkor kerekedik felül. Aarne 1049. sz. FFC 3. meghatározását aligha fogjuk használhatni, mert – miként II. k. 6. sz. jegyzetében is említjük – meséinkben a különféle furfangosságok össze vannak keverve. Könnyebb összevetés végettitt közöljük a 112. sz. mesét, melyre vonatkozólag meg kell jegyeznem: hogy a benne előjövő vérivás úgy került bele, hogy mikor 1. sz. Köles mesénket sokak jelenlétében s egyes részeit többször is leírtam és a vérivás jelentőségét előttük kiemeltem, mindjárt került emberem, a ki párját vállalkozott mondani. Igy jött létre mesénk a jelen alakjában. A nevezetes helyet többször hallotta, többször elmondattam a Köles mesében, nála a vérintvaló testvérek azért mégis csak czimborák lettek s hogy a vérhez bor is kell és az igéknek sem szabad hiányozni, nem bírta magának megjegyezni és a vérivása a népnél is divatba jövő pertu pohárra olvadt össze.

A nehéz feladatok 3. sz. jegyzetünkben vannak elősorolva.