117. A vereshajma és a lusta asszony.

Az egyszeri embernek lusta volt a felesége, mikor összekerültek, próbálta az embert, nem főzött vacsorát, mit szól? hátha így is jó lesz, ha nem esznek fölt ételt!

Az ember erős munkát dolgozott, éhes volt, megmondta a feleségének, hogy ez többet elő ne forduljon, mert akkor vereshajmát eszik, a vereshajma pedig bolonddá teszi. Az asszony oda sem hallgatott, mit beszél az ura, pár napra rá megint nem főzött, az ember behozott 2 vereshajmát, odaült az asztalhoz s ette. Mikor már megette, felkelt, elkezdett düllöngélni, addig düllöngélt, hogy megtalálta a botot, akkor az asztalra ütött, azután a falra meg az asszonyra, jól elverte az asszonyt. Az asszony azután főzött rendesen.

Mikor már hosszú ideig szépen, békességben éltek, az asszonynak az eszébe jutott, hogy meg kellene próbálni, hogy mit csinál az ember mostan, mikor már annyi ideje, hogy békességben élnek? Az ember nagyon szerette a paprikást, azt főzött az asszony, beletette a kemenczébe, hogy el ne hüljön, a tűzhelyt, konyhát kitakarította, hogy nyoma se legyen, hogy főzött. Az ember hazajött, látja, hogy a tüzhelyen nem ég a tűz, kérdezi az asszonyt: nem főzött? Az asszony elszámlálja, mi mindent csinált, milyen sokat dolgozott, nem ért rá főzni, majd ma nem esznek fölt ételt; nincs, jól lesz úgy is. Az ember azt mondja: „Hát akkor hozz be 3 vereshajmát!“ „Van fölt étel! van fölt étel! csak ne egyék vereshajmát – mondja az aszszony s hozta be a paprikást – van paprikás, mert megint bolonddá teszi a vereshajma!“ Azután főzött rendesen.

(Gyopárosi-szöllők.)

29. A kis Kolozs mög a nagy Kolozs. Andersen ismeretes meséje valamelyik forditás útján hatolhatott le a magyar nép közé, melyet azután az egyházaskériek kevéssé községük viszonyaihoz alakítottak, honnan máshova járnak templomba, mi a mesében kifejezést is nyert. Gyüjteményeinkből eddig elé Kálmány Sz. I. k. 182. 1. János mög a Jakabok: Sz. II. k. 128. l. A szögény ember jövendőmondója változatát ismertük. Furfangosságából találunk változatot Szeged népe II. k. 127. l., utolját Jókai 42. lapján: Csalóka Péter kalandjaiban, melynek Bohó Misi néven Hódmező-Vásárhelyt telyjesebb változatát jegyeztem le – ilyenből kerekíthette ki Jókai is Csalóka Pétert. Kárnak kell mondanom, hogy a Bohó Misiben előforduló sikamlós és drasztikus helyeknél fogva, még zárójel közt sem közölhetem, pedig elmésebb, mint Jókaié.

Kolozst a Gyopárosi-szöllőkben Kuluzsnak hallottam mondani. Idegen változatait Köhler: I. k. List und Leihtglaubigkeit felirással jelzi a tárgymutatóban, Andersen meséjét a 242. lapon. Aarne az 1535. sz. jegyzetében emliti a finn változatokat.

30. Tréfás Jankó. Vesd össze Jókai: Csalóka Péter és Kisfaludy: XVII. k. Paprika Jancsi kópéságaival s jegyzetében emlitettekkel.

31. A kitanult katona. A bolond keresés Kisfaludy: XIII. köt. A szükség és a Kisfaludy: XII. k 467. l. XIX. m. jegyzetében van elősorolva, megvan a következő sz. mesében is.

32. Kire marad a kis ködmön? Változata Arany 61. lapján: A kis ködmön, melyet éppen úgy hallottam orosházi elmagyarosodott tótoktól. Aarne 1450. számot adott finn változatainak. Bolte a 21. sz. j. említett műve I. k. 335. l. ír róla. A bolond keresést a megelőző jegyzetben említettük.

33. Ügyetlenek. Az eleje Kálmány: Sz. II. k. 131. l. A róka keresztelése állat meséhez van fűzve.

34. A bárgyú ember. Jókai 70. lapján közli a változatát: Az elveszett csibék felirással; lásd Kisfaludy: VIII. k. 444. l. Csacsi csicsa I. meséjét, Aarne 1408. j.

35. Miért nincs az oroszlán hátulján szőr? Az Ethnographia XIV. évf. 425. lapján Brunszvik 2. pontjának változa.

36. A róka szabadulása a kútból. Változatai Aarne 32. sz. j. alatt, Köhler: I. 107. lapján vannak említve.

38. A német és az ürge. Németből kerülhetett népünk ajkára német hallja németül beszélni az állatokat.

39. Mindön anyának lekszöb ba maga fija. A bagoly és a sas egyezkedését Dähnhardt II. k. 243. l. –; a legszebb gyermek-et Ugyanott a 246. lapján találjuk.

42. Mé harakszik a kutya a macskára? Vesd össze Arany: 274. l. Miért haragszik a disznó a kutyára stb.: Krisztusurunk átvitelét a vízen Kisfaludy: I. k. 507. l., Kálmány: Sz. II. k. 140. l., Világunk. 37. lapján találjuk. Lásd a mese kezdetére Kisfaludy: XVII. k.: Mijûta öszik az ökör ėgy pár óra hoszszájig jegyzetét.

43. A farkas mulatni megy, azután szállni tanul. Adatunk két állatmeséből van egybefűzve: az eleje a Farkas-tanya, Arany: 117. l. töredéke; az utolja Kálmány Sz. II. k. 132. l. A szarka mög a róka mese; Aarnenál 56. A.-val jelelve. Mesénk első felében is teljesült a legtöbb mese összekapcsolásánál tapasztalható eljárás: hogy az egyik mesét tíl-túl, nagyjából czéljához igazítva, töredékesen alakítva meséli a mesemondó. Ha szabad a változatok összevetéséből következtetni, akkor a töredéket úgy kell kiegésziteni, hogy az inni ment állatoknak a kocsmáros helyet nem adott s az állatok megbosszulták magukat rajta: FFC 11. szám 1. lap, Aarne: Die Thiere auf der Wanderschaft dolgozata.

44. A hegyek keletkezése. 45. A hegyek nagyobbodása. Lásd Dähnhardt. II. k. 234. l. s Kálmány: Világunk 27. lapját, hol az 1. számú adatunk nyelvjárásilag hibásan van közölve. Elkeresztényesedett változatokkal van dolgunk, eredetileg nem a hegyek keletkezéséről szólt adatunk s változata: a Nyelvőr XXXVII. k. 45. lapján levő hagyomány, hanem a hegyek nagyobbodásáról, mint a 2. számú töredékben van s nem is Krisztusurunkkal összekötve. Az Arbuc-hegyről olvassuk, hogy először ez a hegy kezdett emelkedni s így nagyobbodni is egyúttal, utána a többi: Windischman: (Zoroastrische Studien Berlin 1863.) 69. lap.

46. Az Ördög el akarta rekeszteni a világot. Kálmány: Világunk. 7. lapján szóltunk róla, a kakas szó ereje a Kisfaludy: XIII. kötetében: A dubricsoni oltár keletkezése jegyzetében van felemlítve.

47. Csak égy aszszony vôt, tudniillik a ki leányból lett asszony, a többi állatból. Változata Kisfaludy: XVII. k. Mé monygyák emböri nemzet, aszonyi álat? jegyzetében van felemlítve.

48. Az angol nyelv eredete. Jelen alakjában adatunk adomának, nem kosmogonia-töredéknek tetszik. Menetére nézve hasonló Dähnhardt: III. k. 185. l. 5. sz. adata, melyet Szegeden is ismernek.

49. Mióta hajlik le a szomorúfűzfa? Változatait lásd Dähnhardt: II. k. 40. l. – IV. Schutzspendende Bäume.

50. Mióta nincs a szomorúfűzfának tüsökje? Az ághajlást v. ő a megelőzővel, Kálmány: Sz II. 139. l. és a Világunk 40. lapján levővel.

51. Miből lett a gomba? Változatait Kálmány: Sz. II. k. 142. l., Ethnographia XXI. évf. 302. l., Dähnhardt II. k. 108. l. v. ö. Kisfaludy: XVII. k. A czipó eredetéről szóló adattal.

52. Mióta akasztják a betyárokat? Lásd a Kisfaludy: I. k. 500. l. XXVI. számút. V. ö. Kálmány: Világunk. 27. l. hola pogány isten sem nem bölcs, sem nem mindentudó, mint hagyományunkban van festve, melyben a rosszul, hibásan teremtett dolgokon való újitásról van szó: a demiurg Péter nyúl az anyaghoz itt is a feljegyzésben, de Krisztus mondja mit írjon. Rosszul teremtésről szól 100. gúnyolódónk is.

53. Krisztus jóslásának be kell teljesedni. Ödipusz mese alakú mondája keresztény alakban, a vérfertőzés helyett testi halál van az anyát illetőleg, csak az a kár, hogy muzsikus czigánytól jegyezhettem le s ha keresni kellene a párját, a szláv czigányoknál keresném. Az eleje megvan Krauss (Friedrich: Sagen und Märchen der Südslaven Leipzig) II. 67. lapján: Der Eltermörder; Aarne a 931. számot adta neki.

54. A magyarok származása és lakóhelyei. Meséink hősei farkast nem szopnak, medve, ló, tehén, juh tejével erősödnek, kéziratomban van egy hős, a ki kutyának a fia, de farkast szopót másikat még eddig nem találtam. A farkasok az orosz és oláh mesékben játszanak szerepet. Az oroszban csak olyan tanácsadója a mesehősnek, mint a magyarban a tátos ló. Gubernatis (Die Thiere in der indogermanis-hen Mythologie) a XII. fejezetében a 451. lapon felhoz eszt-et is. A Romulus és Rémus monda idevágó vonását, lásd Ipolyi: mythologia 153. l., valamint a német Wulfingeket azért nem említem, mert a kunok, kik e vonást megőrizték, sem a latin, sem a germán eredetű népekkel nem érintkeznek ma s ha kölcsönvételről van szó, keletre kell a szemünket vetnünk. Ide látszik mutatni mondánk ama figyelemre méltó helye is, mikor a magyar kovácsoktól azt kérdezi a török: ki birja ezt a nehéz kard ot forgatni? mire a farkast szopó vezér vállalkozik, miből baj keletkezik s a vezér agyonvágja a törököt; a monda e részét vesd össze az arab Antar-féle kard megforgatásával, hol azonban a király a kovács fejét vágja le. (Ethnographia XXIII. évf. Isten kardja 337. l.) A kardról lásd 1. sz. jegyzetünket.

55. Szolnok elnevezése. Erőltetett, mint Battonya-ból – (kiejtés szerint Batonya) – a Batu-tanya kiokoskodása: e szerint Batu (kán) tanya-ból van összevonva, csak hogy akkor is Batu tanyája és nem Batu-tanya. A mult század hatvanas éveiben sütötték ki ezt tanult emberek, nem is a nép. Batonya a régi iratokban Bathona szláv jövevény szó (Melich János: Szláv jövevény szavaink Budapest l. k. 2. rész 101. lap.) Erőltetett a 118. számú is, melyet a néptől jegyeztem le és a 119. számú, melynek változata az Ethnographia XVII. évf. 229. lapján van. A szláv jövevény szavaink közé tartozik Szolnok is: (Melich J. i. műve 127. l.)