116. A lelkek esznek.

Régönte, mikô a roszlelkök főkeltek a sírbul, birkákat loptak, mögfőszték oszt mögötték, a juhász nagyon panaszkodott a temetőcsősznek, hogy sok birkája elvesz. A temetőcsősz gondolta, majd elbánik ű a lelkökkel, majd kilesi az apjával ėgyütt, Az apja sánta vôt, fővötte a hátára, úgy vitte ki, hogy maj segit neki az apja. Mikô mán âra vitte a temető felé, az ėgyik lélök aszt gondolta, hogy lélök hoz birkát, mindég aszt hajtogatta: „Hozzad hamâ, hagy vágom a nyakát! Hozzad hamâ, hagy vágom a nyakát!“ A temetőcsősz apja mög asz gondolta, hogy az ű nyakát akarik elvágni, lėugrott oszt biczögött a városba, hogy az ű nyakát nė vágják! elmönt a városházára, főjelöntötte. A városbul osztán kimönt ėgy regemönt katona a sírok közé, lėbûtak a sírok mellé. Mikô gyüttek a lelkök, tüzet gyûtottak, öttek javába, akkô főkeltek a katonák, oda lüvődösztek közéjük, a hun a tűz vôt, ėgyet möglűttek, lėesött. Akkô mán testye is vôt, úgy oszt êtemették.

(Csóka.)

27. A koma. A Kisfaludy: IX. k. 528. l. Futyika János és a X. k. 384. l. Az ördög mint szolga mesébe van beékelve.

28. A nagygusztusúak. Változata a 117. számú: A vereshajma és a lusta asszony. A lusta asszony megtanításáról a Kisfaludy: XII. k. 137. l. A rest macská-ban van szó, lásd jegyzetét. A beszélni nem akaró asszony szavát gyertyavilágnál való keresést Arany János is felhasználta Jóka ördöge költeményében.