124. Napoleon és a kecskék.

Napoleon már sok ideig ostromolta a komáromi várat, de sehogy sem tudta bevenni, gondolta: majd kiéhezteti a várban levőket. Éheztette is már egy ideig, mikor egy szabónak az a gondolata támadt, hogy jó lesz, ha a kecskebőröket összeszedik, magukra terítik s mászkálnak a vártetején, hogy lássa az ellenség, hogy van még elegendő ennivalójuk: pedig már akkor minden eleség elfogyott. A szabók azután sokan magukra terítették a kecskebőröket s a vártetején mászkáltak, mintha legelnének. Mikor Napoleon meglátta, hogy mennyien vannak, azt mondta: „Mit akarunk mink? annyi a kecskéjük, az ennivalójuk, hogy 300 esztendeig sem éheztetjük ki őket!“ azután ott hagyta Komáromot. Azóta hivják a szabókat kecskének.

(Szeged.)

98. A cservelyi kantár. A trójai falovat és az: Ének Pannonia megvételéről-t, Tóth: I. k. 13. lap, hozza emlékezetünkbe.

99. Mióta nem ember a tót? Jókai: 26. l. Miért mondják azt, hogy a tót nem ember: Tóth: I. k. 325. l. Kuruc-e vagy labanc? felirással közli változatát. Gyermekkoromban Szegeden atyámtól hallott változatban Kassára igyekezett a tót, s mikor Kassa alatt a kuruczok kérdezték, hogy hova megy s micsoda: kurucz vagy labancz? Előbb már kikapva, azt felelte: Kása (= Kassa) nem étel, tút nem zember (Szeged.)

101. A forró kása és a csizmadiainasok. Elmés változatát közlötte Dähnhardt: Schwänke: 15. számú adatában, lásd a 125. számú változatunkat is.