66. Eltűnő czigányasszony átka.
A kertben ült az előkelő, gazdag asszony, mikor czigányasszony ment feléje kettős gyermekével karján, hogy adna valamit gyermekeinek. A gazdag asszony a helyett, hogy segítette volna valamivel, jól összeszidta, szemrehányással illette: „Hogy lehet valakinek egyszerre két gyermeke, ha tisztessėges asszony?“ A czigányasszonynak ez a szemrehányás oly rosszul esett, hogy megátkozta az előkelő, gazdag asszonyt, mondván: „Adjon az Isten neked tizenkettőt egyszerre!“
A gazdag asszony utána szaladt a czigányasszonynak, hogy megverje, de a czigányasszony egyszerre eltűnt. A szolgákat is küldte mindenfelé, hogy ha megtalálják valahol a czigányasszonyt, verjék el jól, de hasztalan volt minden lépés, nem volt sehol.
Az előkelő asszony férje szerencsére háborúban volt, mikor a szülés ideje bekövetkezett. Az átok fogott, mert csakugyan 12 gyermeket hozott egyszerre a világra. Az asszony nagyon restelte a dolgot: mit szól a világ, mit mond a férje, ha hazajön s megtudja? Tizenegyet hű szolgájával az erdőbe küldött, hogy neveltesse fel valakivel, egyet pedig ott tartott magánál. De mikor dajkálta, eszébe jutott neki a tizenegy másik és keservesen sírt.
Ezalatt hazajött a férje is, a gyermek is nevelkedett. Mikor már nagyocska volt a gyermek, nem bírta tovább cselekedetét títkolni, bevallotta bűnét férjének, haza hozatta a tizenegy gyermeket is. A férj nemcsak megbocsájtott, hanem még örült is, hogy oly szép nagyocska 12 gyermeke van.
(Szeged.)
24. Mátyás király és a fiatal bíró. Az ember éveiről szóló meghatározás Kálmány: Sz. II. 151. l. is ide vág, ez a 63-dik évet veszi az elmebeli elgyengülés kezdetének; Dänhardtnál (Naturgeschichtliche Volksmärchen II. k. 45. Leipzig – Berlin 1913. Die Lebenszeit des Menschen) ama szólásunkkal megegyezőleg: „Mikor mán 70 esztendős az embör, a lábába száratt az esze“, (Szeged) – a 70-ik év van megjelelve. Köhler eme meghatározást – mely a népek közt el van terjedve – I. kötete 43–44. lapján egy 16. századbeli költeményből eredteti; ekkor tehát már költeményben is meg volt. Mindez a 24. számú adatban kifejezett nép felfogása mellett szól, ezzel szembe van állítva a 68. számú változata, az ellenkező túlzásba megy. Az elmebeli tehetségről szólva, itt említem fel eme gúnyolódónkat:
