65. Hatház eredete.

Vôt a világon ėsz szögény özvegyaszszony. Mikor az urátû elmaratt – az ura mökhalt – lött neki két gyermöke. Vitte a két gyerököt a karján a kirájnéhon, hogy csak ijen szögén özvegyaszszont két kis gyerökkel csak mögsegít! A kirájné még mögpirongatta, elmonta mindönnek, lėhorta, hogy nem az urátul való mindakettő.

A szögény aszszony asz monta: „Ha nem löhet, hogy mindakettő az uramtul való, agygyon az Isten magának hét gyerököt!“ Mögszaporodott a kirájné, a kirájnak pedig el köllött mönni a háborúba, möglött a hét gyerök. A kirájné is most mit csinájjon a hét gyerökkê? Aszongya az öreg aszszony, a kirájnak az anynya: „Van itt ėgy láda, beletöszszük a ládába; van itt ėgy kosár, a ládát beletöszszük, vigye el a víz, a mőre fojik!“ Lėvitték a Tiszára a gyerököket, csak ėgyet hattak mög, mert a kiráj tutta, hogy a felesége terhös. Vitte a víz lėfelé. Ėgy halász éppen halászott, kifokta. Mikor szépen fölnyiti (a ládát), látytya, hogy hat gyermök van benne. A halász elvitte be a városba – éppen Döbröczön várossába történt ez – elvitte haza. A városnak mongya, hogy hogy járt ű; ű aszt a hat gyerököt fölneveli. A város is segítötte a halászt.

A kiráj ėcczör hazagyütt, hallotta, hogy mijen szép hat gyeröke van a halásznak. Asz monygya a kirájné: – ű mán vélt rá, csak nem merte mondani – „Jó vôna eszt a halászt möghínni ebédre! Szeretném látni aszt a hat gyerököt, a möliket fogott a Tiszába!“ Csakugyan is möghítták a halászt is hat gyerökivel ėgygyütt, elmöntek ebédre. A kirájfit, a mi otthun vôt; a középtájra ültette, hogy az emböré mög szélű essön. A hogy a kiráj a gyerökökre ránéz, mind a hét ėgyfúrma, csak a ruha más. A kirájné is aszonygya: „Nem bánom, akármit csinász (velem)! ez az én szülöttejim. Mikor mögvôt (a hét gyermek), az anyósom lėvitette a Tiszára, hogy nė hírösztöljük!“ (hogy hét gyermek született).

A kirájné hogy mögmonta: itt vôt ėgy szögény aszszony két kis gyerökkel, az mögátkoszta; kérdözi a halászt: „Hun vötte a gyerököket?“ Aszongya a halász: „A hogy halásztam, ėgy ládát hozott ėgy kosárba a víz, mikor fölnyitottam, láttam hat gyerök van benne. Hazavittem, úgy gondoltam, ha mán neköm szánta az Isten, lögyön az enyim, neköm ús sincs ės sė. Főneveltem, a város is segítött“. Asz monta a kiráj: „Mit kíván ű most mán?“ „A mit a kiráj, űfölsége akar“. „Hát mos mán feleségöstű ide gyűjön, a hun kifokta a gyerököt!“ Ott a kiráj csináltatott hat házat, azé híjják ma is; az a neve: Hatház.

(Magyarszentmárton.)