29. A czigán ügyvígy.

Ėcczör ėgy úr útrakelt, bemönt ėgy vendéglőbe, kért ebédöt. Nem tuttak mást anni, hamardossan fősztek neki tíz tojást. Az úri embörnek igön nagypéze vôt, a kibül a kocsmáros nem tudott viszszaanni, aszonta az útas: „Maj hamardossan viszsza fogok én gyünni, maj ki fogom én fizetni!“

Itt az útasnak sok dôga vôt, belegyütt ėgypár év, mikor viszszakerűtt. Nem felejtközött el arrul, hogy ű 10 tojást mögövött, asz monta a kocsmárosnak: „Emlékszik-ė, mikor ű itt járt és mögövött tíz tojást?“ Az embör mögén nagypészt adott a kocsmárosnak, nem bírtak viszszaanni; akkor mongya a kocsmáros: „Hó, hó, hó! ez a péz kevés is, mer abbul a tíz tojásbul csirkék löttek vôna, mögnyöltek vôna, tojtak vôna enynyit mög enynyit. Azokbul a tojásokbul mögén csirkék löttek vôna!“ Pörre száltak. Már anynyira möntek, hogy az úr elszögényödik, mer akarmijen ügyvédöt fogadott, mindég az ügyvégye bukik.

Mögláti a czigán mikor az úr nagyon szomorkodik, asz kérdözi tűle: „Mér szomorkodik?“ „Ó, czigán! ús sė segícz tė azon“. „Mongya urȧm, háthȧ segíthetök!“ „Hát czigán így és így jártam, hogy néhány esztendővel itt jártam és öttem tíz tojást, az egész vagyomom rááldozom és még sė futytya!“ „Ó, urȧm ȧzs lekkiseb bȧj! fogȧgygyon mög ügyvígynek, kidulgozom, hogy mȧgȧ nyer!“

Itt osztán bemönt az úr a törvénszékre, hogy fogadott ėgy ügyvédöt, új pört indít. Asz mongyák az urak: „Az urat is befogjuk hínni mög az ügyvégyöt is!“ Ėcczör hívatyák az új ügyvégyöt a törvénszék elébe. Az új ügyvégyöt nem győszték várni. Ėcczör osztán sokára odaérközött a czigánügyvégy is. Asz kérdözik a czigántul, hogy: „Hun vôtál ijen sokájig?“ „Mėgmondom, urȧjim! hȧnem mongyák mėg, hogy mé fizet ez az embör ȧnynyit azé a tíz tojásé?“ „Azért czigán, ha mög akarod tunni, ha az a tíz tojás kikelt vôna, mind főnevelődött vôna, és csak ėgy tízet tojt vôna, annak a tíz csirkéje mönynyit szaporitott vôna, de nem ėgy tojást övött mög ez az embör, hanem tízet, hát oszt czigán! azé kerül ennek az embörnek anynyi pézibe! Hát tė oszt hun vôtá ijen sokájig, hogy nem győsztünk várni?“ „Hát ín, urȧjim ėgy kis kölest fȧkȧdosztȧttȧm ki!“ „Minek az a köles?“ „El ȧkȧrom, urȧjim, vetni!“ Akkor monták az urak: „Óh, te: szamár czigán! a főt köles nem kel ki!“ Aszongya a czigán: „Óh, okos urȧk! hát ȧ főt tojás kikel?“ Akkor gyüttek az urak észhön, hogy az úr nyert, mert a főtt tojás nem kel ki! a kocsmáros maga főszte mög a tojást neki. Igy az úr viszszakapta az egész pénzt.