30. Kôbászeső.

Ėgy embörnek ojan felesége vôt, hogy magukat is elárulta; az embörnek nagyon köllött vigyázni, hogy mit mongyon az aszszonnak, mer a felesége másnak is elárulta.

Hát az embör ėcczör tanát ėgy nagy csomó pészt. Azon gondoskodott, hogy mit tanájon el, hogy a felesége ha kibeszéli is, nė higygyék el! Az embör kitanáta, hogy jó lösz, ha pár kôbászt öszszedarabol oszt a ház véginé kiönti, hogy mos kôbászeső esik. Úgy is tött. Mikor lėöntötte a kôbászos vizet a pallásrul, akkor monta mög a feleséginek, hogy ű pészt tanát. A felesége mingyár elmönt bejelönteni, hogy az ű ura pészt tanát. A kösségi előjáróság kérdöszte, hogy mikô tanáta a pészt? „Mikor a kôbászeső esött!“ monta az aszszon. Akkor a kösségi előjáróság az aszszont öszszeszitta, hogy bolondá akari űket tönni, elkergette: „Mit gondolsz – monták neki – mikor esött kôbászeső? a még sosė esött! êmöny innet még szépen vagy!“

Igy boldogult az embör, hogy az aszszon nem tutta elárulni.