31. Ha tė ütöd az én gazdámat…

Vôt két zsidó, a kire nagyon haragudott a bérösse, mer roszszul bánt velük. Node! hát nem bírhatták a gazdájukat mögverni, mer bezárik űket. A két kocsis tanálkozott ėgymással, panaszkottak ėgymásnak, kikérdöszték ėgymástul, hogy mijen a tė gazdád? Monta, hogy nagyon roszul bán vele; aszongya: „Az enyím is ojan, hanem verjük mög ėgymás gazdáját! mer ha mindėgygyik a magájét veri mög, bezárnak bennünket; hanem tudod mit? maj ha ėcczör mögyünk ėgymássâ szömköszt, sė tė nė térjé ki, sė én nem térök ki, maj öszszeakasztunk, akkor csak jô verjé az én gazdám nyaka közé, én mög maj a tė gazdád nyaka közé verök, akkô nem zárnak be bennünket“.

Ėcczör csakugyanis úgy is tötték: mikor möntek ėgymásra szömköszt, annál büszkébben hajtott az ėgygyik is, a másik is és ėgygyik sė tért ki. A két zsidó jis haragudott ėgymásra. Mikor öszszeakasztottak, akkor mingyá az ėgygyik kocsis a másik kocsis zsidójának a nyaka közé vágott, amaz pedig az ű gazdáját ütötte, aszonta: „Ha tė ütöd az én gazdámat, én is ütöm a tė gazdádat“. Itt oszt jô êverték ėgymás gazdáját. Mikor látták, hogy mos mán ölég lösz eszt nekik kiheverni, kitértek ėgymás elül. Mikor elmönt az ėgygyik ėd darabon, aszonta a kocsisnak; „Ugy-ė, tė jobban mögverted!“ „Jobban én, mer jobban a nyaka közé váktam“. „No, hát azér jó borravalót adok“. A másik zsidó is aszongya: „Ugy-ė, tė jobban mögverted!“ „Jobban én – aszongya a kocsis – mer jobban a nyaka közé váktam, mög nagyobbakat!“ „No – aszongya – jó borravalót adok ezé“. Az is jó borravalót adott a kocsissának.

Mikor a két kocsis tanákozik, akkor monták: „No, mos jô möktanítottuk űket! még jó borravalót is kaptunk“.