32. A szögén embör hogy atta el az emelgetős tehenet 300 forinté?

A szögén embörnek vôt ėgy ojan tehene, hogy mindég a szomszéd hírivel köllött fölemelni. Utôvégre ráunt a szögén embör mindég a szomszédhon járni segícségé – mer mán szégyölt is – így gondolta el magába, hogy maj elvezeti a vágóhídhon, majd ott a mészároskutyák mögöszik! Ezalatt így gondolta el magába: maj becsapom én a kösségi előljárókat is evel! Ki is mönt az embör harmadnapra a vágóhídhon, akkô láti, hogy a teheninek még a csontyábul sincsen. Itt oszt bemönt a szögén embör a kösségházáhon és jelöntötte, hogy a mészároslegén vött tűle ėgy tehenet és nem akar fizetni! Kérdözi a kösségi előljáróság, hogy hát hogy hîják aszt a mészároslegínt? Aszongya az embör: „Én nem tudom, hogy hîják!“ „No, hát ha nem tugygya, hogy hîják, hîja föl a kösségházáhon!“ Akkor mongya a szögén embör: „Én mán híttam, de nem akar főgyünni, hanem gyűjenek ki a vágóhídhon és nézzék mög!“ Mikô kimén az előjáróság, akkô láti, hogy ez nem mészároslegén, csak nagy szölindök kutya. Itt oszt a kösségi elöljáróság, hogy szégyönbe hajtotta a szögén embör, elítélték, kétszáz botot kapott a szögén embör; még akkô botoltak.

A szögén embör mögijett a bottul, úgy gondolta, hogy elmén oszt elagygya valamölik zsidónak. Hát el is mönt a zsidó bôtoshon, aszongya: „Téjis úr! van énnéköm kétszáz mogyorófa páczám, eladom, nem vöszi mög?“ „De mögvöszöm!“ Elatta forinté darabját, tíz forint foglalót is adott. Mikor a szögén embört behítták, hogy ráverik a kétszáz botot, aszongya: „Urajim! én elattam“. „Hát kinek atta?“ „Ennek mög ennek a bôtosnak“. Fölhívatták a bôtost, kérdözik, hogy vött ė ettül az embörtül kétszáz botot? „Igönis vöttem, attam mán neki tíz forint foglalót“. „No, hát tessék neki a többit is kifizetni! akkor elkapi a kétszáz botot“. Kifizette a többit is, akkor a zsidóra verték rá a botot. Itt a szolgabíró is adott száz forintot, mert akkor nevette el magát először, azelőtt soha sė nevetött. Így atta el az emelgetős tehenet a szögén embör háromszáz forinté.