74. Toronyi Tamás pihenőhelye.

Toronyi Tamás eltívett az erdőbe, lėheverėdėtt osztán: a lovát mėgkötötte ėgy fáhon, maga mėg míjen elalutt, el vôt törődve. Vastag Balázs, a legínye nem tutta mán mire vélni, hová van az ő ura? elmėnt keresni, az erdőbe nyilván eltívett? de ő addig fogja keresni, míg fėl nem találja Ėcczėr rábukkant, hogy ott feketíllik valami! kivont fegyverrel mėnt âra: „Akár mi vár rėám, mėgnízėm, hogy mi van ott?“ Hát az ura ott fekszik, a lova mėg van kötve, odamėnt, kőtötte, Toronyi Tamás fėlugrott és nyakába ugrott Vastag Balázsnak, hogy: „Hol jársz itt!“ kérdėszte. „Én, uram! magát kerestem, mert azt hittem, hogy magát elfokták a törökök.“ Annak a hejin, a hol fekütt, ojan nagy kútat ástak, hogy ėgy ökör is mėgfordulhat benne, nagy tőgyfákkal van fėlróva, a nevit (Toronyi Tamás) ėgy nagy fára írta, mos mán ki van fôrva. A somontaji és tamásdaji erdő közepibe van az a hej, a hol Vastag Balázs rábukkant Toronyi Tamásra.

(Öcsöd.)