38. Az ėcczöri 2 koma.

Az ėgygyik koma így gondolta magába: „Ha nagyon szeretnél gazdag lönni, maj becsaplak! No – aszongya a komájának – kend könynyen möggazdulhat, ha akar! Van kennek ėgy tehene, agygya ken el és mönynyön ken föl Budapestre, ott mög löhet gazdulni!“ Igy gondolta, hogy majd a tehén árát elkőti. Az embör elatta a tehenit 200 forinté és csakugyan fölmönt Budapestre.

Mikor möglátta Budapestön a házakat, elkeszdött bámulni, möglátta két gróf az emeletrül: „Ez, muszaj, hogy idegön embör, még nem látott ijen nagy házakat“, monta az ėgygyik a másikának. Az ėgygyik gróf lėkijátott: „Ugy-ė, bácsi! mit keres?“ Aszongya: „Elgyüttem ide, aszonta a komám, hogy itt mög löhet gazdulni!“ „Hîjuk föl eszt a szögén embört, maj mögvicczölünk vele!“ mongya az ėgygyik gróf. Lėkűttek a grófok mingyá ėgy inast, hogy hîja föl. Mikor főmönt a szögén embör, aszt kérdözik: „Hogy akar maga itt möggazdulni?“ „Asz monta a komám, hogy agygyam el a tehenemet, gyűjek föl ide, itt möggazdulhatok. Én osztán elattam a tehenemet kétszáz forintér, főgyüttem ide Pesre az árával“. „No, – aszongya az ėgygyik a másiknak – jó lösz eszt becsapni azé a kétszáz forinté! No! – aszongya – szögén embör, tögye ken lė a kétszáz forintot az asztalra, maj mink is mellé töszünk kétszáz forintot és ha kitanáli kend, a mit kennek mondunk, akkor kendé lösz a négyszáz forint, ha pedig nem tanáli kend ki, akkor a mijenk lösz“. Itt oszt a szögén embör lėtötte a kétszáz forintot. „No! – aszongya a gróf – ha kitanáli kend, hogy hun a világ közepe, akkor a kendé lösz a négyszáz forint, ha pedig ki nem tanáli, akkor a mijenk lösz“. Aval a szögén embör kiugrott a ház közepire és ott mögdoboktati a lábával a fődet, aszongya: „Itt van, urajim! ha nem hiszik, hát mérjék föl!“ Itt a két gróf nem tudott êre sömmit sė szólni, mer mindönütt ott van a világ közepe és ott legmagossabb az ég fölötte, a szögén emböré lött a négyszáz forint. „No – aszongya – szögén embör! maj mondunk másikat, hanem töd lė a négyszáz forintot, majd annak is mellé töszünk négyszázat, ha kitanáli kend, hogy hun legméjeb a Tisza? akkor kendé lösz a nyôczszáz forint, ha nem tanáli kend ki, akkor a mijenk lösz“. Aszongya a szögén embör: „Ott legméjebb a Tisza, a hun én belehajítok ėgy küvet, ha nem hiszik, mérjék mög“. Itt a két gróf nem tudott sėmmit sė szólani, űk azé a nyôczszáz forinté nem mércsikélik a Tiszát, a szögén emböré lött a nyôczszáz forint. Most aszongya a szögén embör: „Most én lėtöszöm a nyôczszáz forintot, maguk is tögyenek nyôczszázat, ha kitanálik a mit én mondok, akkor a maguké lösz az ezörhatszáz forint, ha nem tanálik ki, akkor az enyim lösz“.

Mikor a két gróf lėtötte a pészt, aszongya a szögén embör: „Mongyák mög neköm, hogy hîják az én komámat, a ki Pestre kűdött möggazdulni?“ De mán a szögén embör mögfokta a pészt. Aszongya a két gróf: „Hát mink aszt nem tugygyuk, hogy hîják kennek a komáját“. „Hát hogy tunnák – aszongya a szögén embör – mikor én sė tudom“. Itt oszt elvitte a szögén embör az ezörhatszáz forintot, így oszt möggazdult, elmönt a komájáhon, elmonta neki, hogy möggazdult Budapestön, mutatta a pézit is.

Akkor a komájának is vôt ėgy kis péze, ű is fővitte Budapestre, csakhogy neki a péze is elfogyott, mellé még jól el is verték oszt örökös haragos lött a két komábul.