XIII. (Az alföldi vadászok tanyája.)

Mielőtt történetem elbeszélésében tovább haladnék, meg kell állapodnom pár pillanatra, hogy leírjam röviden azon helyet, hova utasaink vetődtek.

A békési vizmentes s legtermékenyebb lapály szivét képző nagy pusztás birtok közepett fekszik az alföldi vadászok tanyája. Emeletes, középnagyságú épület, uj schweizi modorban készült nyájas külsejű s tekintetű. Ha először közeledünk e pusztaságok közepett elrejtett csendes lak felé, alig képzelhető, hogy falai között s körül annyi lény cseng bong, mulat a legnagyobb egyetértésben, barátságban.

Maga a főépület több kisebb szobára van osztva, melyek mindegyikében két szent Hubert-lovag lakik. Ezeken kivül van nagyszerű étterem s még nagyobb mulatóterem, melyben tágas, élénk tüzű kandalló körül foglalnak helyet a mulatók, pihenők esti órákban.

Ha a ház tetején épült erkélyre megyünk, valóban meglepő kép tárul fel szemeink előtt.

A tanyát környező, sürű növényzetű akáczerdő, azontúl néhány rendesen mívelt kert, a fákkal szegélyzett -80- gazdasági épületek s a vadászok legfőbb kincsének, lovaiknak pihenő helyei, a messzeterjedő istállók, képezik a tájkép elejét s legélénkebb részét. A távolabb eső, nagy szorgalommal mívelt ültetvények s az egész pusztát bekerítő magas akáczsövények mintegy foglalványát képezik az alattok elterülő kis világnak. E foglalványon túl terjed, mintegy ködhomályba burkoltan a mérhetlen lapály, melynek itt-ott kibukkanó tornyai, majorai, ültetvényei kölcsönöznek némi változékonyságot a tengerhez hasonló végtelenségnek. A még e vidéken létező roppant terjedelmű ős gyepek friss zöldje, mintegy ugyanannyi nagyszerű smaragdszinű tavat varázsol a jól művelt lapály láthatárára, s e látvány legmélyebben fekvő diszítményét képezi.

Sokat jártam s éltem az alföldön, de csak mióta többször mulattam e messzelátón, győződtem meg arról, hogy e végtelen, s unalmasnak látszó lapály is képes szép tájképet varázsolni szemeink elé.

Oka ennek részint azon szerencsés pont, melyen a tanya fekszik, mert körülötte terjed az alföld legmíveltebb része, másrészről azon majorság, melyről lenézve néhány ezernyi hold síkföld alig észrevehető hiányt képeznek; az egymástól mértföldnyire fekvő majorok s falvak pedig összeszorultaknak, szomszédoknak látszanak lenni.

A messzelátón kitűzött lobogó azt jelenti, hogy a vadászok együtt vannak és szívesen fogadnak el vendéget. A ház tetejének másik oldalán levő vészharang, a nem ritkán sürű ködbe burkolt lapályban, -81- elkésett s eltévedt vadászoknak útbaigazítója, megmentője.

A házat környező erdőcske, melynek legsürűbb részében van a kopófalkák lakháza, kellemetes sétányt képez, s az azon túl terjedő s mintegy az angolkert közepét elfoglaló futópálya a vadászok mulatóhelye, mert itt egész nap lát az ember uj lovakat érkezni, indulni, próbálni vagy idomítani.

A milyen meglepő az ujonnan érkezőre nézve e nagy pusztaság közepett e csinos s kellemetes környékű vadászlak, ép oly csodálkozást gerjesztő, sőt mondhatnám nálunk a maga nemében egyetlen – annak belélete.

Délig mindenki kis szobájában mulat s írás vagy olvasással foglalkozik, mignem megkondul a reggelihez hivó harang. Alig hangzottak el utolsó kongásai, az egyes kis hálószobákból kilépnek a lakók és sietnek az étterem felé, hol összegyülvén, többnyire szótlanul végzik az emberi test fentartására annyira szükséges kötelességöket.

Óra eltelte után, megszólal a vadászmester sípja, s e hang hallatára mindenki elhagyja helyét s elkészülve lóra ül. Néhány percz mulva már az egész lovas társaság a vadászkastély előtt van összegyülve. Mély hallgatás uralkodik még, mert részint a békétlen lovak nyugtalansága igénybe veszi a lovasok figyelmét, részint pedig azon feszült várakozás, melynélfogva a vadászok izgatott idegzettel lesik a bekövetkezendő eseményeket.

E csendet a vad első látása vagy kelése szakítja csak félbe, s egész szilaj lelkesedéssel -82- kitörő örömmé változtatja annak elérése s elfogatása.

Néhány órai künn mulatás s vadászat után, alkonyatkor hazafelé indul a társaság, a mint kiki bír vagy akar épen. Mert vannak, kik szeretnének ugyan a sokszor hideg s ködös időben hamar haza jutni, – de lovaik kifáradása vagy eltikkadása miatt azt nem tehetik.

S vannak ismét, kik – mindamellett, hogy fáradhatlan vadászlovaik még sebesen bírnának haladni, nem teszik azt, e pillanatban sokkal többre becsülvén azon nemes állatot, mely annyi mulatságot, élvet szerzett, hogysem még túlfárasztani akarnák.

Végre vannak még, kik nem gondolva semmivel, vágtatva sietnek a tanya felé; ezek képezik örömét s legszebb reményét a lótenyésztő gazdáknak, mert sok s jó lóra van szükségök.

Egymás után hazaérkezvén a lovagok, kiki szobájában mulat esti hat óráig, mikor ebédnél újra egybegyül a hideg, friss levegő s fáradalom edzette társaság.

E lakomának már egészen más jelleme van, mint az előbbinek, mert azalatt mindinkább kifejlődik a jó kedv s az öröm a sikerült vadászatok, jó lovak, szép ugratások fölött.

Itt poharat emel valaki jó lováért, ott szép szeretőért; mások a társaságért, – barátságért s összetartásért ürítnek serleget. Szóval, ha nem sokat is, de valamicskét mindegyik csak fogyaszt a pezsgőből előszeretete tárgyáért, s ebből lehetetlen, -83- hogy más kerekedjék, mint jó kedv, mely néha-néha, ázsiai fajtájú zenészeink búskomor nótái által nem kissé mozdíttatik elő.

Este a kandalló körül gyülnek egybe a lovagok s részint kártya, részint vitázás, beszélgetés vagy olvasással töltik az éjfélig terjedő órákat, mikor ismét mély csend s béke áll be ez egészen különszerű és szerkezetű kolostorban.

E tanyai élet kellemei valóban rendkivüliek; mert ott, hol annyi ember gyűl össze, kik mind jó ismerősök, barátok, pajtások; lehetetlen, hogy jól ne érezze magát az, ki még az életet nem unván meg egészen, kedveli a társadalmi viszonyokat s azon titkos kötelékeket, s barátságróli művelt fogalmakat, melyek megengedik sőt lehetségessé teszik, hogy annyi különféle jellemű ember hónapokat tölthet együtt, minden nevezetesebb súrlódás nélkül.

Lehetséges pedig ez, mert nemcsak lelkületre, de indulatra nézve is egyeznek, mert egy czélnak, a vadászatnak, e legférfiasabb mulatságnak élnek, melynek köszönhetjük egyedül, hogy a mostani ellágyult szokások s viszonyok közepett, testünk edzett, bátorságunk éber, s nem ritkán kedvünk, kedélyünk ha nem víg is, legalább kissé derültebb lesz. -84-