ELŐSZÓ

Mint kéziratom margóján olvasom, ez elbeszélés első lapjait még 1875. februárjában írtam meg. Az az ambició támadt fel akkor bennem, hogy néhányunk fiatalkori ábrándját egy regény keretébe foglalva, átadjam az utánunk jövő fiatalságoknak, hogy esetleg azok is lelkesedjenek rajta.

És ez ábránd nem más, mint a magyarság eszméje, ez ország megmagyarosítása volt.

Akkor voltam búcsúzófélben fiatalságomtól. Ma hat évvel utóbb teljesen elbúcsúztam s elváltam attól, a mit egy férfi fiatalságának lehet joggal nevezni. Azt veszem azonban észre, hogy az az ábránd eljött velem idáig, s úgy látszik elkisér a sírig.

Vállalkozásaimnak és cselekedeteimnek első és utolsó oka volt mindig, az maradt ma is. Rávitt az írói, az ujságírói, rá a szinigazgatói pályára, és ma, midőn a szinházi vállalatot a legjobb helyen: a főváros lelkes közönségének kegyében biztosítottnak látom, visszavisz az ujságíráshoz, sőt az ujság-vállalat kényes és nem veszedelem nélküli terére.

És ha akkor, 1875-ben ábrándommal akartam -4- szolgálni ambiciómat, ma az új viszony, s az új kötelék, melybe a «Budapesti Hirlap»-pal és közönségével léptem, arra indít, hogy ambiciómat ismét ábrándom szolgálatába hajtsam. Ha akkor regényt akartam írni arról, a mi lelkesített, ma a regénynyel lelkesedésem tárgyának érdekeit kivánom előmozdítani. Tárgyam a régi maradt, de kidolgozásban a hirlapi szolgálatnak koncessziókat tettem, mert nincs e munkával más célom, más becsvágyam, mint hogy a «Budapesti Hirlap» számára s ez ujság olvasóinak élvezetére egy lehetőleg vonzó és érdekes elbeszélést írjak.1)

Ha munkám közlésével sikerül e lap harcképességét fokoznom a nemes és hazafias küzdelemben, melyben zászlóját lobogtatja, gazdagon meg van törekvésem jutalmazva.

E szerény vallomások után művemet a rokonérzelműeknek fölajánlva, elbeszélésemhez látok.

Káposztás-Megyeren, 1881. szeptember 17-én.

Rákosi Jenő.

-5-