Távozol hát ifjuságom?

Oh bízvást távozhatol,

Nem siratlak. Búcsúm tőled:

Keserű, hideg mosoly.

Nem valánk mi jó barátok.

Úr voltál te, én kutyád;

Korbácsoltál, uszítottál

Egyre tüskén-bokron át.

Néha dobtál irgalomból

Száraz csontokat nekem;

S akkor büszkébb voltam, semhogy

Alamizsnád elvegyem.

Távozzál hát, ifjuságom,

S halld hozzád végszavamat:

Vidd magaddal emléked, vagy

Vidd magaddal átkomat!