VII.

Jancsi már hetedhét országon túl jára,

Nem is igen gondolt a zsiványtanyára;

Egyszerre valami csillámlott előtte,

Hát sugarát a nap fegyverekre lőtte.

Katonák jövének, gyönyörű huszárok,

A nap fénye ezek fegyverén csillámlott;

Alattok a lovak tomboltak, prüsszögtek,

Kényesen rázták szép sörényes fejöket:

Mikor őket Jancsi közeledni látta,

Alig fért meg szíve a baloldalába’,

Mert igy gondolkodott: »Ha befogadnának,

Be örömest mennék én is katonának!«

A mint a katonák közelébe értek,

Ily szavát hallotta Jancsi a vezérnek:

»Vigyázz, földi! bizony rá lépsz a fejedre…

Mi ördögért vagy úgy a búnak eredve?«

Jancsi pedig szólott fohászkodva nagyot:

»Én a kerek világ bujdosója vagyok;

Ha kegyelmetekkel egy sorban lehetnék,

A ragyogó nappal farkasszemet néznék.«

Szólt megint a vezér: »Jól meggondold, földi,

Nem mulatni megyünk, megyünk öldökölni.

Rá rontott a török a franczia népre;

Francziáknak megyünk mi segedelmére.«

-11-

»Hát hisz akkor én meg még jobban szeretném,

Ha magamat lóra, nyeregbe vethetném;

Mert ha én nem ölök, engem öl meg a bú –

Nagyon kivánt dolog nekem a háború.

Igaz, hogy eddig csak szamarat ismértem,

Mivelhogy juhászság volt a mesterségem.

De magyar vagyok, s a magyar lóra termett,

Magyarnak teremt az isten lovat, nyerget.«

Sokat mondott Jancsi megeredt nyelvével,

De még többet mondott sugárzó szemével;

Nagyon természetes hát, hogy a vezérnek

Megtetszett, és be is vette közlegénynek.

Czifra beszéd kéne azt elősorolni,

A vörös nadrágban mit érezett Jancsi,

Mit érezett, mikor a mentét fölkapta,

S villogó kardját a napnak megmutatta.

Csillagokat rúgott szilaj paripája,

Mikor Jancsi magát fölvetette rája,

De ő keményen űlt rajta, mint a czövek,

A földindulás sem rázhatta volna meg.

Bámulói lettek katonapajtási,

Nem győzték szépségét, erejét csodálni,

És a merre mentek, s beszállásozának,

Induláskor gyakran sírtak a leányok.

Lyányokra nézve a mi Jancsit illeti,

Egyetlen egy leány sem tetszett ő neki,

Az igaz, hogy, noha sok földet bejára,

Sehol sem akadt ő Iluska párjára.

Share on Twitter Share on Facebook