Ki vagy, csodálatos teremtmény,

Ki vagy te, férfiú?

Lelked ruhája

Csillagsugárból szőtt fényes palást,

És testedet

Kopott rongyok fedik.

Családod éhes, éhes vagy magad,

S vasárnapod van,

Ha lágy kenyér kerűl véletlenűl

Abrosz nélkűli asztalodra,

S mit a tiéidnek s magadnak

Nem bírsz megszerezni,

A nagy világot

Törekszel boldogítani.

Az égbe van szabad bejáratod,

S ha úri ház előtt kopognál,

Az ajtót bezárnák előtted;

Az istennel társalkodol,

S ha nagyurat szólítanál meg,

Nem állna szóba véled.

Az embereknek

Egy része szent apostolnak nevez,

A másik rész pedig

Szentségtelen gonosztevőnek.

Ki vagy? kitől van származásod?

Büszkén neveznek-e szülőid

Fioknak, vagy szégyenre gyúlad arczok

Nevednek hallatára?

Min születél? ponyván vagy bársonyon?

Elmondjam a történetet,

E férfi életét?

Elmondom azt… ha festeném,

Ugy festeném le, mint egy patakot,

Mely ismeretlen sziklából fakad, mely

Sötét szűk völgyön tör keresztül.

Hol károgó hollók tanyáznak,

Minden nyomon egy kőbe botlik,

S örök fájdalmat nyögnek habjai.