Régi példabeszéd: »nehéz minden kezdet«,

De én csak most kezdem tapasztalni eztet;

A midőn kezdeni kellene dalomat,

Tollnak rágásában gyakorlom magamat.

-118-

Kitaláltam végre!… hősöm vezetem be,

De hogy is nem jutott ez mingyárt eszembe?

Bevezetem hősöm… kérem az urakat,

Emeljék meg, a mint illik, kalapjokat.

Először is pedig leírva mi lenne.

Hogyha nem az, a mi legfontosabb benne?

Szerencse, hogy írom, és hogy nem rajzolom,

Erre nagyon kicsiny volna papirosom.

Fegyveres Tamás úr legfontosabb része

Az, mely arra van, hogy az ételt emészsze.

Ki látta a Gellérthegyet életébe’?

Ama hegy e hasnak miniature-képe.

Tiszteletgerjesztő, méltóságteljes has!

Csak azt ne adja az ég, hogy megapadhass,

Hova lenne akkor ama nagy tekintély,

Melyet gazdádnak oly fényesen szereztél?

Ritka szép látvány, ha a megyeházánál

Fegyveres Tamás úr szónokolni föláll,

Első tempója, hogy hasát ügygyel-bajjal

Föltálalja… csak ugy recseg a zöld asztal.

Különben arányos testalkata vagyon,

Mert hasához feje hozzá illik nagyon,

Egyik a másiknál nem rútabb s nem kisebb,

Csak az a különbség, hogy a fej üresebb,

S ezt a physicából könnyü magyarázni:

A teher mindenkor alá szokott szállni,

S innen van – a mit sok hinni vonakodik –

Hogy táblabíró ur mélyen gondolkodik.

Arcza kellemdús arcz, bár az orra kurta…

Tán mert az alkotmány árkát annyit túrta:

Hát ne is fitymáljuk ezt az orrot, melyet

Invalidussá ily nagy és szent dolog tett.

Valami rejtélyes van vonásaiban,

Nem tudhatni: mihez hasonlit legjobban?

Némelyek azt tartják, hogy bivalybikához,

Mások, hogy hasonlít tengeri-kutyához.

Nincsen az igazság sem egy, sem más részen!

Én a természettant keresztülfürkésztem

Csupán csak e miatt s a legnagyobb gonddal,

S ugy találtam, hogy ő valóságos czethal.

Táblabíró úr hű gyermeke a földnek,

Lelke-teste rajta hűséggel ragad meg,

Egy van benne, mit az ég magához húza,

Ez egy: kaczkiásan kipödrött bajúsza.

S ezzel kész az arczkép. Érzem, tökéletlen;

De van egy vigaszom ebb’ a tekintetben:

Mit ecsetem roszul festett vagy felede,

Pótolja olvasóm kegyes képzelete.

Külsőképen immár táblabíró urat

Ismernők, most már csak a belseje marad,

S ez még nagyobb munka, ezt egy lélekzettel

Ugy kutya futtában nem végezhetni el.

Lelkiismeretem fölvigyázó lészen,

Hogy dolgom valahogy el ne hevenyészszem,

S hogy ne legyek csalfa, hazug farizéus,

De igazat szóljak… segíts, uram Jézus!