Dalra, dalra, néma húrok!

Lengj előmbe, ideál;

Hagyd hevűlni képzeményim

Égi fényed bájinál.

S száll egéből ideálom,

És az ott – mely rózsaszál?

Ah a lyányka ablakából

Ablakomra kandikál.

S ideál és szép leányka

Engemet hevítenek.

Kit tekintsek, kit daloljak?

Mondjátok meg, istenek!

Képzetem varázsalakja!

Tűnj egedbe, tűnj tova;

Való kell a föld fiának,

S költő nem a föld fia?

(Pápa.)