Ébred a hajnal sugára,

Véle ébred a huszár,

Lóra pattan, induló zeng,

S messze föld fogadja már.

És merengő fájdalommal

Néz utánok a leány;

Könny pereg le szép szeméről

Mély fohász kel ajakán.

‚Mért, leányom, e busongás?

Szólj, mi történt vaj’ veled?‘

»Jó anyácskám, meglopának,

Egy elvitte szívemet.«

(Pápa.)

-444-