Mint szerettem a cseresznyét

Gyermekéveimben én!

Csak cseresznye kelle nékem,

Nem volt szebb szín, édesebb nem

Terme a föld kerekén.

Nem kellett cseresznye többé,

Gyermekéveim után:

Mert az ajak édesebb volt,

Mert az ajkon szebb pír lángolt,

Melyet nyujta szép leány.

És az évek ballagának,

És fejembe ért az ész,

S jóra jöttem valahára!

Most szemem a lyány ajkára

Szinte egykedvűleg néz.

Mert a rózsanedvhez képest,

Mely Ménesnek bérczfokán

Omlik kéjes kedvet adva,

A lyány édes bájos ajka

Keserű és halavány!

(Pápa.)