Mint a porszem szélvész

Fuvatán,

Röpül a legény gyors

Paripán.

‚Honnan, atyafi, oly

Hevenyén?‘

»Pusztáról csikóval

Jövök én.

A nyerítő ménes

Ott legel;

Pej csikómat onnan

Loptam el.

Túri vásár nincsen

Messze már;

Szegény legény oda

Lovon jár.«

‚Ejh, nem ugy, jó földi,

Nem ugy ám!

Adja kend csak vissza

Paripám.

Enyim a ménes, mely

Ott legel.

A csikót kend tőlem

Lopta el.‘

De szavára nem hajt

A betyár;

Ő kegyelme már jó

Tova jár.

Még is a gazdának

Vígaszul,

Hátrafordulván, így

Válaszol:

-138-

»Föl se vegye kárát,

Gazd’ uram;

Hiszen úgy is elég

Lova van.

Hejh, csak egy szivet bírt

E kebel –

Azt is a kend lyánya

Lopta el.«

(Kecskemét.)