Megiszom én a bort, mert szeretem,

De néha megy belém nagy nehezen;

Azonban rajtam nem fog ki soha,

Minden dolognak van oka-foka.

»A kancsó zsarnokszív« – azt gondolom –

»Ki kell belőle a vért ontanom!«

S e gondolatra kancsom kiürűl,

Készítették bár feneketlenűl.

(Pest.)