Én nem panaszlok sorsom ellen,

Mi ördögért panaszlanék?

Lehet-e kegyesebb irántam,

Mint a milyen kegyes, az ég?

Nekem jutott a nagy szerencse:

Pinty úrfit énekelni meg!

Pinty úrfi a maga nemében

Hat puszta falu környékében

A legpáratlanabb gyerek.

Pinty úrfinak fillére sincsen,

Tán a nagyapjának se volt;

A mit telt erszénynek neveznek,

Távol van tőle, mint a hold.

Azért magát föl nem akasztja,

De még csak nem is kesereg,

Pinty úrfi a maga nemében

Hat puszta falu környékében

A legpáratlanabb gyerek.

Asztalt számára nem terítnek,

S ki hinné? éhen még se vesz;

Ha enni kell, a vendéglőkbe

Bekullog ismerősihez,

S egy-egy falatka innen, onnan…

Böndőjét ekkép tölti meg.

Pinty urfi a maga nemében

Hat puszta falu környékében

A legpáratlanabb gyerek.

Mikép teszen szert öltözetre?

Ez is igen eredeti:

Bál- és egyébre a ruhákat

Ugy kölcsön elkéregeti;

Csakhogy többé ezen ruhákat

Nem látják a jó emberek.

Pinty úrfi a maga nemében

Hat puszta falu környékében

A legpáratlanabb gyerek.

Hol a szállása? azt nem tudjuk;

De ő fennen dicsekszi el:

Milyen pompás szobái vannak!

És a mit ő mond, hinni kell.

Bár kávéházakban gyakorta

Olyan Pintyféle szendereg:

Pinty úrfi a maga nemében

Hat puszta falu környékében

A legpáratlanabb gyerek.

És ilyen ő tetőtül talpig,

Tökéletes képmása ez;

Magának és kedves honának

Roppant becsűletet szerez.

Kiáltson föl hát minden ember

Tartsák meg őt az istenek!

Pinty úrfi a maga nemében

Hat puszta falu környékében

A legpáratlanabb gyerek.

(Pest.) -174-