A mióta szerelembe estem,

Igazán, hogy féleszű vagyok.

Szemkötősdit játszanak fejemben

S falnak mennek a gondolatok.

Nem csoda, ha olyasmit teszek, mit

Józanon tőlem nem láttatok,

A mit szinte szégyenlek kivallni:

A tükörbe is pillantgatok.

Reggel sokszor jó estét kivánok,

És jó reggelt, hogyha este van.

Isten hozott! mondom a menőnek,

S annak, a ki jő: élj boldogan!

Tollam gyakran a porzóba mártom,

A tintát meg porzónak veszem.

S mindez hagyján! de mikor szájamba

A szivar tüzes végét teszem…

Erre aztán elmondhatni ám, hogy

Valóságos szerelem sebe.

Te miattad kaptam, lyányka… illő

Volna, hogy csókod gyógyítsa be!

(Szalk-Szent-Márton.)