A szeretőm nyalka gyerek,

Alája termett a nyereg.

Ha viszi a paripája,

Gyönyörűség nézni rája.

Gyakran látogat meg engem,

Most is amott jön a lelkem;

Ugy megvágtat paripája,

A négy körmét majd elhányja.

Öregbiró lyánya, szivem,

Mit kukucsálsz olyan igen?

Mit lesed a szeretőmet?

Ugy sem szeret ám ő téged. –

Szállj le kincsem a nyeregből,

Vedd ki lábad a kengyelből,

Ereszd meg a terhelődet,

Öleld meg a szeretődet.

Istenem, be ver a szived,

Mert itt van az enyim mellett.

Szived az én kincses ládám,

Három faluért sem adnám.

Mulattató, nevettető,

Ha összejön két szerető;

Elbeszélnek végtelenül,

Magok sem tudják, hogy mirül.

Jaj de mi zaj van odakint?

Hát biz ott a lovad nyerit.

Hogy elfeledkeztünk róla!

Isten bűnünkűl ne rója.

Jól tartottad a lovadat,

De már föl is kantároztad.

Még egy csókot, itt az orczám,

Isten hozzád, kedves rózsám!

Kedves rózsám, isten hozzád,

Adjon isten arany zablát,

Arany zablát a lovadnak,

Aranyos kedvet magadnak!

(Duna-Földvár.)