Az éjszakának sírnyitó felében

Fölkél a szolga, és a helyre mégyen,

Hová temették a kedves leánykát;

Akarja látni élte szép bálványát.

De a leánynyal nincs találkozása,

Mert a leány a sírból szinte eljár,

Hogy a lovagnak szellemét meglássa,

S ott vár, ott vár, de szinte hasztalan vár,

Mert a lovag száll messze, messze tájra,

Elszáll megnézni: rab-e még hazája?

(Pest.)