Mondják hidegnyugalmasan

Az öregek:

Szilaj, bolond fiú vagyok,

Csendesb legyek.

Vénség az életnek visszhangja csak,

E tompa hangok meg nem bántanak.

Szilaj vagyok, igaz; s bolond?

Az is lehet.

Az észt tanácsra nem hivom,

Csak a szivet.

No de fejemnek is hasznát veszem:

Reá bokrétás kalpagom teszem.

S a szív nem rossz tanácsadó,

Higyétek el.

Az észnél gyakran messzebb lát

Sejtelmivel.

Az ifjú szíve lánglobogva ég;

Világit ez, midőn sötét az ég.

-218-

S szolgál a szív nem csak vezér-

Szövétnekűl.

Balsors telében életünk

Gyakorta hűl.

S az ész miatt akár megfagyhatnánk,

De szívünkben fölmelegit a láng.

És ne higyétek, csendes öregek,

Hogy tán megárt,

Ha túllobogja is a fiatal

Tűz a határt;

Föl szoktak gyújtani egész mezőt,

S lesz égés által ez gyümölcsözőbb.

(Pest.)