Megkopott a mentém préme,

A sarkantyúm rozsdás, görbe,

Nincs a kucsmám félrecsapva,

Nincs a bajszom kipödörve.

Így is jó ily bús legénynek,

A kit elhagyott rózsája,

És lement a földbe mélyen,

Hogy ne is nézhessek rája.

(Pest.)