Ki a szabadba, látni a tavaszt,

Meglátni a természet szinpadát!

Az operákban ki gyönyörködik?

Majd hallhat ott kinn kedves operát.

A természetnek pompás szinpadán

A primadonna a kis fülmile;

Ki volna, énekesnők! köztetek

Merész: versenyre kelni ő vele?

Megannyi páholy mindenik bokor,

A melyben űlnek ifju ibolyák,

Miként figyelmes hölgyek… hallgatván

A primadonna csattogó dalát.

És minden hallgat, és minden figyel,

És minden a legforróbb érzelem…

A kősziklák, e vén kritikusok,

Maradnak csak kopáran, hidegen.

(Eperjes.)