Mihelyest megláttalak, leányka,

Én azonnal megszerettelek.

Látásodkor ugy jártam, mint a fa,

A melyet a villám gyujta meg.

Fa valék én, egy kiszáradott fa,

Melynek lombja szertehulla rég.

Most örűlök rajta, hogy az voltam,

Mert a száraz fa legjobban ég.

(Szalk-Szent-Márton.)