Nem háborítom-e nyugalmad,

Elásott kincse életemnek!

Ha szívem árva gyermekével,

A halvány arczu szenvedéssel,

Hozzád gyakorta kijövendek?

Nem fog zajt ütni érkezésem,

Sírhalmod mellé halkan lépek:

Csak csókomat teszem fejfádra,

– Azt is lemossa könnyem árja, –

És ekkor ismét haza térek.

(Pest.)