A téren kettős sírhalom van,

Fölöttök egy-egy zöld bokor;

Egymásra hajlanak, miként ha

Két szerető szív összeforr.

Igen, két szerető szív szálla

Pihenni e két domb alá,

Midőn a háborgó életnek

Kemény harczát kiharczolá.

Egymás mellé temetteték a

Hű szeretők itt magokat,

Hogy egyesűlve legyenek, mint

A földön, úgy a föld alatt.

És egyesűlve maradának,

Mely a sírhalmokon növe,

A két ölelkező bokorfa

A két szerelmes szelleme.

(Pest.)