Ereszkedik le a felhő,

Hull a fára őszi eső,

Hull a fának a levele,

Még is szól a fülemile.

Az óra jó későre jár,

Barna kis lyány, alszol-e már?

Hallod-e a fülemilét,

Fülemile bús énekét?

Záporeső csak ugy szakad,

Fülemile csak dalolgat.

A ki bús dalát hallgatja,

Megesik a szíve rajta.

Barna kis lyány, ha nem alszol,

Hallgasd, mit e madár dalol;

E madár az én szerelmem,

Az én elsóhajtott lelkem!

(Cseke.)