Hol a leány, ki lelkem röpülését…

Hol a leány, ki lelkem röpülését

Követni bírná te kivűled?

És hol a férfi, a ki én kivűlem

Szived mélyére lemerűlhet?

Egymáshoz illünk; a teremtés napján

Egymásnak voltunk már rendelve mi…

Isten kötötte össze lelkeinket,

Ember nem képes elválasztani.

Mint törnek ők s hadd törjenek reánk az

Önérdek rozsdás fegyverével;

Elhárítjuk mi könnyen a csapást a

Szerelem varázsvesszejével.

-307- A szerelem a legnagyobb hős, ennek

Valának legtöbb diadalmai…

Isten kötötte össze lelkeinket,

Ember nem képes elválasztani.

Szeretjük egymást égő szerelemmel.

Te tiszta, szent vagy, oh leányka,

S az én szivemnek, hogyha volt is foltja,

Leégeté szerelmem lángja.

Mért oltanátok el keblünk tüzét? mely

Oltár fölött is méltó állani…

Isten kötötte össze lelkeinket,

Ember nem képes elválasztani.

Tiéd vagyok, szép angyalom, tiéd, és

Te az enyém vagy mindörökre!

Együtt lépünk az élet határáig

Rózsákra, tövisekre,

S ha átörültük, átbusúltuk éltünk,

Együtt fogunk a sírban porlani…

Isten kötötte össze lelkeinket,

Ember nem képes elválasztani.

(Erdőd.)

Share on Twitter Share on Facebook