Föl tudnám én is öltöztetni

Szép rím- s mértékbe versemet,

A mint illő meglátogatni

A társasági termeket.

De eszméim nem henye ifjak,

Kik élnek, hogy mulassanak,

Hogy felfürtözve, kesztyűs kézzel

Látogatóba járjanak.

Nem cseng a kard, nem dörg az ágyú,

A rozsda-álom lepte meg;

De tart a harcz… a kard s az ágyú

Helyett most eszmék küzdenek.

Ott állok én is a csatában

Katonáid közt, századom!

Csatázok verseimmel… egy-egy

Harczos legény minden dalom.

Rongyos legények, de vitézek,

Mind bátran harczol, bátran vág,

S a katonának bátorsága

Teszi díszét, nem a ruhák.

S nem kérdem én, hogy költeményim

Tulélnek-e majd engemet?

Ha el kell esniök, talán e

Csatában: ám hadd essenek.

Még akkor is szent lesz a könyv, hol

Meghalt eszméim nyugszanak,

Mert hősök temetője az, kik

A szabadságért haltanak.

(Pest.)