Jó ideje lement a nap,

Le is szállott már a harmat,

Már a hold is magasan van,

Éjfél is lesz innen-onnan.

Mit csinál mostan Juliskám?

Összetette kis kezit tán

S imát mond; ha imádkozik:

Tudom, értem imádkozik.

Mit csinál mostan Juliskám?

Már régen el is alutt tán;

Ha elalutt és álmodik:

Tudom, felőlem álmodik.

S ha Juliskám se nem alszik,

Se pedig nem imádkozik,

Hanem csak ugy gondolkodik;

Tudom, rólam gondolkodik.

Gondolkozzál, gondolkozzál,

Gyönyörűséges virágszál!

Gondolataid olyanok,

Mint azok a szép csillagok.

És vajon a csillagokat

Juliskám, nem te gondoltad?

Te gondoltad ki ezeket,

Mikor szerelmed született.

(Szatmár.)