Én hittem-e egykor

Átoknak az éltet?

Én bolygtam a földön,

Mint éji kisértet?

Elégeti arczom

A szégyeni láng! –

Mily édes az élet,

Mily szép a világ!

Vad ifjukoromnak

Szélvésze kitombolt,

Kék, tiszta szemével

Mosolyg le a mennybolt,

Mint gyermekeikre

Az édes anyák –

Mily édes az élet,

Mily szép a világ!

Minden napom egy bút

Gyomlál ki szivembül,

Kert újólag e szív,

Mely széltire zöldül,

És benne virít a

Sok tarka virág…

Mily édes az élet,

Mily szép a világ!

A bizodalom, kit

Oly rútul elüzék,

Két karral ujonnan

Lelkemre füződék,

Mint távoli utról

Jött régi barát…

Mily édes az élet,

Mily szép a világ!

Jertek közelembe,

Jó régi barátok,

Nem néz a gyanúnak

Kancsal szeme rátok,

Elvertem az ördög

Ez atyjafiát…

Mily édes az élet,

Mily szép a világ!

Hát még ha eszembe

Jut ifju virágom,

A barna leány, e

Szép hajnali álom,

Kit én ugy imádok

S ki engem imád –

Mily édes az élet,

Mily szép a világ!

(Szalonta.)