Van egy ország, úgy híják, hogy

Okatootáia;

Második szomszédja Chína,

Az első Ausztrália.

És ez, hogy Ausztráliának

Tőszomszédja, vajmi jó!

Nem lopózhatik be hozzá

A civilisatio.

Oh a tántoríthatatlan,

A dicső Ausztrália!

Ő magát e gonosztól nem

Hagyja elcsábítania.

-356-

O, noha már Chína is kezd

Mendegélni csendesen,

Ő még most is, mint a szikla,

Áll erősen egy helyen.

Áldd a sorsot, áldd az istent,

Okatootáia,

Hogy Chínán is túl vagy még, hogy

Szomszédod Ausztrália.

Boldog ország! mert bár érzi

A szükség sok nemeit:

Legalább egy, és a fő, a

Lelki szükség nincsen itt.

Szerény állat itt a lélek,

Nem kér szénát, abrakot;

Mint szamár a gazt: zabálja

A kalendáriomot.

A minek következtében

Nem nagy számmal lelhetők

A költők, müvészek és más

Kapa-kaszakerülők.

Az pedig, ki bolond fővel

Arra szánja el magát,

Csináltasson egy szép szekrényt

S zárja bele a fogát,

Minthogy ezen mesterségnél

Fölösleges itt a fog;

Harapnia nem leszen mit,

Legfölebb csak nyelni fog.

Megvan itten az a szép is,

Hogy különvált s nem vegyes

A bagarja s a kutyabőr,

A paraszt és a nemes.

Kutyabőr! ez itt a fő-fő,

Becsben párja nincs neki,

És ezért sok úri ember

Saját testén viseli.

De habár rangjával kissé

Nagyra van az úri rend,

Nem mondhatni, hogy nem gondol

A köznéppel odalent;

»Nyisd ki markod, mind a kettőt«,

A paraszthoz ígyen szól,

»Nyisd ki markod, jó barátom,

Nesze semmi, fogd meg jól.«

Azzal vagdalkoznak némely

Nem t’om milyen emberek,

Hogy ez országban nyilvános

Épületek nincsenek.

Mit? nyilvános épület nincs?

Hát az akasztófa mi?

S ezt bizony majd minden falu

Határában láthatni.

Oh e nemzet büszke nemzet,

Épen erre tart sokat,

S ebben talán fölül is múl

Minden más országokat.

Virágozzál, dicső ország.

Nagyra termett natio,

S még soká ne háborgasson

A civilisatio!

(Pest.)