Szabad a magyar nép, szabad valahára,

Kinek lánczot vertek kezére lábára,

S görbedt derekával a rabigát vonta,

Mintha csak állat és nem ember lett volna.

Szabad a magyar nép, fejét föltarthatja,

Kénye-kedve szerint kezeit mozgatja,

S mely előbb mint bilincs őtet szorította,

A vasat mint kardot ő szorítja mostan.

Szabad a magyar nép… lejárt napod, német!

Nem tánczoltatod te többé ezt a népet,

S piócza módjára nem szivod a vérét,

Megfizette isten gonoszságod bérét.

E földön legyen úr a tót vagy a német?

E földön, hol annyi vitéz magyar vérzett!

Magyar vér szerezte ezt a dicső hazát,

És magyar vér ezer évig oltalmazá!

-397-

Nincs itt urasága csak az egy magyarnak,

S kik a mi fejünkre állani akarnak,

Azoknak mi állunk feje tetejére,

S vágjuk sarkantyúnkat szíve közepébe!

Vigyázz, magyar, vigyázz, éjjel is ébren légy,

Ki tudja, mikor üt rajtad az ellenség?

Ha eljön, ugy jőjön, hogy készen találjon,

Még a félhalott se maradjon az ágyon!

Haza és szabadság, ez a két szó, melyet

Először tanuljon dajkától a gyermek,

És ha a csatában a halál eléri,

Utószor e két szót mondja ki a férfi!

(Pest.)