Ismét magyar lett a magyar,

Mert ekkorig nem volt a,

Hogy is lett volna? szolga volt,

S nem magyar, a ki szolga!

Ismét magyar lett a magyar,

Bilincsét összetörte,

Mint őszszel a száraz levél,

Csörögve hull a földre!

-396-

Ismét magyar lett a magyar,

Kardot ragad kezébe,

Kardján a napsugár ragyog

S a bátorság szemébe’!

Ismét magyar lett a magyar,

Lángol, piroslik arcza,

Kitűzött zászló mindenik,

A mely jelt ád a harczra!

Ismét magyar lett a magyar,

Egy szív miljók keblében,

És dobbanása rémület

Az ellenség fülében!

Ismét magyar lett a magyar,

A síkra állt vitézül,

És a világ, a nagy világ,

Csodákat látni készül!

Ismét magyar lett a magyar,

S világ végéig az lesz,

Vagy iszonyúan és dicsőn

Mind, mind egy szálig elvesz!

(Pest.)