Itt a nyilam! mibe lőjjem?

Királyi szék áll előttem,

Bele lövöm bársonyába,

Hogy csak ugy porzik kínjába’,

Éljen,

Éljen a köztársaság!

A korona nagyon drága,

Nem való az a királyra;

A királyra! ugyan minek

Szamáron a bársony nyereg?

Éljen,

Éljen a köztársaság!

Piros bársony köpenyege,

Ide vele, hamar ide,

Lesz belőle lótakaró,

Ugy is épen arravaló.

Éljen,

Éljen a köztársaság!

Arany pálcza a markában,

Csavarjuk ki hamarjában;

Ásót, kapát a kezébe,

Ássa meg a sírját véle!

Éljen,

Éljen a köztársaság!

Ez egyszer csak annyit mondok:

Jó soká voltunk bolondok,

Legyen egy kis eszünk végre,

Mászszunk a király képére.

Éljen,

Éljen a köztársaság!

(Debreczen.) -417-