Kemény szél fúj, lángra kap a szikra,

Vigyázzatok a házaitokra,

Hátha mire a nap lehanyatlik,

Tűzben állunk már tetőtül talpig.

Édes hazám, régi magyar nemzet,

Alszik-e csak a vitézség benned,

Vagy apáink halálával elhalt?

Illik-e még oldaladra a kard?

Magyar nemzet, ha rád kerül a sor,

Lészsz-e megint, a mi voltál egykor?

Oly hatalmas harczos, ki szemével

Jobban ölt, mint más a fegyverével!

A világot védtük hajdanában

A tatár és a török világban;

Vajon most, ha eljön a nagy munka,

Meg bírjuk-e védni min magunkat?

Oh magyarok istene, add jelit,

Ha a kenyértörés elközelit,

Hogy az égben uralkodol még te

A magad s néped dicsőségére!

(Pest.)