Respublica, szabadság gyermeke

S szabadság anyja, világ jótevője,

Ki bujdosol, mint a Rákócziak,

Köszöntelek a távolból előre!

Most hódolok, midőn még messze vagy,

Midőn még rémes átkozott neved van,

Midőn még, a ki megfeszíteni

Kész tégedet, azt becsülik legjobban.

Most hódolok, most üdvözöllek én,

Hisz akkor úgy is hódolód elég lesz,

Ha a magasból ellenidre majd

A véres porba diadallal nézesz.

Mert győzni fogsz, dicső respublica,

Bár vessen ég és föld elédbe gátot,

Miként egy új, de Szent Napóleon,

Elfoglalod majd a kerek világot.

Kit meg nem térít szép szelíd szemed,

Hol a szeretet oltárlángja csillog,

Majd megtéríti azt szilaj kezed,

Melyben halálos vésznek kardja villog.

Te lészsz a győző, a diadal-ív

Ha elkészűl, a te számodra lészen,

Akár virágos tarka pázsiton,

Akár a vérnek vörös tengerében!

Szeretném tudni, ott leszek-e én

A győzedelmi fényes ünnepélyen?

Vagy akkorára már tán elvisz az

Enyészet s ott lenn tart a sírba’ mélyen? –

Ha meg nem érem e nagy ünnepet,

Barátim, emlékezzetek meg rólam…

Republicanus vagyok s az leszek

A föld alatt is ott a koporsóban!

Jertek ki hozzám, s ott kiáltsatok

Siromnál éljent a respublicára,

Meghallom én azt, s akkor béke száll

Ez üldözött, e fájó szív porára.

(Pest.) -399-