Kar. Oh gyermek, oh szörnyü anyád

Leánya, Elektra, miért

Hangzik szüntelenül bús panaszod

Hős Agamemnon után, kit anyád csele

Hajdan orozva megejte, s gonosz keze

Halálra külde ravaszul? Veszszen el, a ki ezt

Tevé, ha igy szabad beszélnem.

Elektra. Oh ti nemes szülöttek!

Bánatom enyhületére jövétek;

Jól tudom, érezem ezt, szivem ismeri

Kebleteket; de ah! én soha nem szünöm

Sirni, keseregni atyám gyász sorsa felett.

Oh ti, kiket annyi szeretet csatol egybe szivemmel,

Engedjetek zokogni,

Ah erre kérlek!